Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
X. Ezerkilencszázharminchárom
XI. Ezerkilencszázharmincnégy Vallásos és erkölcsi nevelés: unitáriusság „A történelem több halott vallásról beszél, mint ahány él, de ezeket legtöbbször nem külső erők fojtották meg, hanem önmagukban hordták a megsemmisülés csíráit. Ha egy vallás élni akar, hozzá kell illeszkedjék az egész emberi természethez és a váltakozó nemzedékek új szükségleteihez. Az igazi unitarizmus éppen az ifjúságtól várja azt, hogy önzetlen, örökké elégedetlen legyen, s jóindulatú törekvéssel mindig egy jobb, a jövőbe inkább beleülő vallást teremtsen.” Az 1934-es esztendő Erdő János Keresztény Magvető-beli1 jó hírével indult: 1933. november 1-én Lőrinczy Zoltán kolozsvári kollégiumi tornatanár a kollégium önkéntesen jelentkező diákjaiból megalakította az első erdélyi unitárius cserkészcsapatot. A „Jó munkát!” cserkészköszöntés immár unitárius vonatkozásban is felcsendült tehát. Az egyházi főhatóság örömmel fogadta a kezdeményezést, a nyilvános működéshez még a kerületi cserkészparancsnokság hivatalos elismerése volt szükséges. Ennek elnyeréséig a tevékenység őrsvezető tanfolyam tartásában merült ki, 18 fiú részvételével - ők fogják a cserkészek további kiképzését vezetni a parancsnok felügyelete alatt. Mivel a cserkésztörvény értelmében tagok csak a 12 éven felüliek lehettek, az ennél fiatalabbak szervezete a vasárnapi iskola kereteiben Farkaskölykök név alatt alakult meg, november közepén. A cserkészösszejöveteleket a kollégium épületében berendezett Cserkészotthonban tartották. A tavasz anyagi megerősödésétől kirándulásokat, táborokat reméltek. Ehhez azonban mindenekelőtt az kellett, amit a jelszó tömörít: „Jó munkát!” 1934 ugyanakkor az Erdélyi Fiatalok1 2 megújulásának éve is. Az az évi első lapszám vezércikke a régi és az új lapot állítja szem1 Keresztény Magvető, LXVI, 1934/1, a tudósítás a folyóirat ritka ifjúsági jellegű írásainak oszlopos tagja - a kiadó Unitárius Irodalmi Társaság az ifjúsági kérdés tárgyalását (mint ahogy ez jellegéből kifolyólag egyébként várható is volt) nem tartotta elsődlegesnek. 2 Erdélyi Fiatalok, V/l, 1934. tavasza. 192
