Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
IX. Ezerkilencszázharminckettő
estenként tartotta. Jellegzetes tevékenysége a nőszövetség és a polgári közösségek munkájának segítése volt, hozzájárultak a Hangya szövetkezet fellendítéséhez is. Vagyona a nehéz körülmények között is emelkedett, a karácsonyfalvi konferencián testületileg vettek részt. Dicsőszentmártonban a kör a nyárádszentlászlói konferencia után alakult újra, a városi kultúrházban hetente találkoztak, a felekezeti iskola fenntartására 14 műsoros estélyt rendeztek. Tagsága 53 fiú és 38 leány, összesen 88, a vetítőgépet a múlt egyleti évben kétszer fogadták. Homoródkarácsonyfalván a konferencia második napján alakult meg, mint annak „kézzel fogható sikere.” A Kévekötés V. évfolyamának 1. száma 1932 októberétől indult útnak, nyilván a nyári konferencia részletes elemzése kapcsán. Szervezeti jellegű legfontosabb eleme Szabó Sámuel tollából született, Szervezkedésünk címen összegzi az ifjúsági munka eszmei tudnivalóit. Az az évi számok egyelőre kimondottan csak a városi ifjúsági egyletek helyzetével foglalkoznak, de egy ígéret szerint a falusiak helyzetelemzésére is sor kerül. Mivel azonban a városi ifjúság is két nagy kategóriára oszlik: iparos-kereskedő és értelmiségi beállítottságú fiatalokra, ezek közül is az előbbiek útkeresésében próbál segíteni. A városi ifjúsági egyletek jellegét a külső körülmények és az alkotó emberek milyensége jobban meghatározza és egymástól eltérőbbé teszi, mint a falusi köröket. Szinte teljesen csak városi jellegzetesség, hogy külön válnak a leány- és fiúegyletek. Ez elkülönülésnek talán nem kellene külön szervezeti keretet is adni - véli Szabó. Ha a vezetőségben mindkét nem célszerűen van képviselve, sajátos kérdések tárgyalására bármikor el lehet különülni. A vezetői, ill. irányítói szerepkörök átfedése sok helyen feszültséget teremtett. Eszményi az a helyzet, amikor a vezetőség mindig az ifjúsági kör tagjaiból kerül ki, míg a felügyeleti szerepkört betöltő irányító a védnöki tisztségből szemléli a munkát. Minden egyleti évet jól elgondolt tervvel kell elkezdeni: az érdeklődés megtartása érdekében a távoli programrészeknek is vonzóknak kell lenniük. A szervezkedésnek végső soron két célja van: kellemessé és értelmessé tenni a jelent, és helyesen felkészülni a jövőben az egyéni és közösségi boldogulásra. Ennek érdekében az ifjúsági munkának két irányba kell mutatnia: befelé és kifelé. A belső munka három részre oszlik: önképzésre, kulturális-vallásos képzésre és szórakozásra. Az önképzőköri részt a tagok szavalás, irodalmi alkotások, színjátszás iránti vonzódása teheti erőtel167
