Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VIII. Ezerkilencszázharmincegy
Az utolsó rész gyakorlati jellegű tudnivalói szinte szó szerint megismétlik a tavalyi lapszám felhívásait a tevékenységi beszámoló elkészítéséről, a tagsági díj befizetéséről stb. Fontos tudnivalókat közöl viszont a lap az alapszabályzat módosításáról. Elsősorban az állandó bizottságok átépítéséről van szó: a leányok problémáit egy bizottság keretében nem lehetett megoldani, ezért annak munkakörét a másik három bizottságban osztották szét úgy, hogy azokon belül a sajátos kérdésekkel egy-egy leány foglalkozzon. Ugyanakkor a Kévekötés megjelenése is sikeresebb lehet, ha a kiadásáról felelő bizottság munkáját a többi bizottság részmunkájává alakítják át. A konferencián való részvétel szándékát ifj. Ekárt Andor nyárádszentlászlói lelkésznél kellett bejelenteni. Az elszállásolást ez esetben is a helyi keblitanács intézte a falu családainál, a közös étkezés színhelye ismét egy vendéglő volt napi 60 lejért. Az eddigi konferenciákról oly részletes tudósításokat közlő egyházi lapok: az Unitárius Közlöny és az Unitárius Egyház ebben az évben teljesen mellőzték a csúcsrendezvényt. Ennek „csak beavatottak által ismert” okát Szabó Sámuel visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg, a munka9 egyébként az egyetlen rendelkezésre álló forrás a konferencia lefolyását illetően is, mint megbízható szemtanú adatközlése. Eszerint az első két ifjúsági konferencia fő szervezője Szent- Iványi Sándor kolozsvári lelkész volt, aki a harmadikra azért nem jött el10, mert akkorra már Balázs Ferenc elsősorban elismert szellemi vezetői szerephez jutott a fiatalok között. Kettőjük között mély szemléleti és elvi ellentét húzódott: Szent- Iványi az Egyházi Központ támogatását élvező, hivatalos pozíciókhoz és szerepekhez szerfelett ragaszkodó karrierista, aki előrehaladása érdekében bármilyen munkát magára vállalt és el is végzett; Balázs a született tartózkodó az előbbi értékektől, a nép közelségében látta munkája eszményi színterét, s ezt mindig belső erőitől hajtva, külső rendszerektől független módon szerette megélni. Amikor tehát Balázs Ferenc sajátos gondolatait az ifjúsági munkáról egyre többen kezdték átvenni, a háttérbe szorítás és feledékeny hálátlanság fájdalmát érző Szent-Iványi ott ütött vissza, ahol tudott: bár a kolozsvári Ifjúsági Kör védnöke maradt, az elképzeléseitől elidegenedő egyetemes ifjúsági mozgalomtól megvonta támogatását, 9 IV. Ifjúsági Konferencia, 1931. Szabó Sámuel, gépelt kézirat. 10 Innen érthető meg, hogy a nagyajtai konferencia Modem unitarizmusról szóló előadásának szerzőjét miért kellett az utolsó pillanatban Szent-Iványiról Balázsra módosítani. 139
