Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VII. Ezerkilencszázharminc
lasztmány állt. Rendszeres és hatékony egyleti életről írtak a jelentések még Székelyszentmiklós, Alsóboldogfalva, Szabéd, Dicsőszentmárton, Bágyon, Alsójára, Karácsonyfalva és Oklánd esetében is. A háromszéki egyházkor ifjúsági munkájáról ismét az esperesi vizsgálószéki jegyzőkönyvek vallanak. Szentivánlaborfalván az ifjúsági egylet vallási megkülönböztetés nélkül fogadja be tagjait, minden szerdán „öste” találkoznak. Rendszeres működésről számolnak be a jelentések még Sepsikőröspatak, Sepsiszentgyörgy, Sepsiszentkirály, Brassó, Nagyajta és Bölön esetében is. Az 1930-as év végét egy mély és súlyos egyházi vita rázta meg: az Egyházi Képviselő Tanács a nehéz anyagi helyzetre hivatkozva a székelykeresztúri főgimnáziumot 3 osztályos algimnázium szintjére fokozta le, s kiegészítette egy gazdasági iskolával. Az ügy kapcsán az egyházi lapok tele voltak ellenvéleménnyel. Az egyik hozzászóló, Osváth Árpád az ifjúsági munka érdekes vetületét villantotta meg:27 az ifjúság lelkében tátongó űröket a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet konferenciái próbálják pótolni, de azok is általában csak egy-két lelkes ifjú magánküzdelmének tekinthetők, amit a hivatalos egyház nem segít, csak éppen megtűr. S hogy nem minden ifjúsági vezető látta csak rózsaszínben a mozgalom emelkedését, arra bizonyság Bede Emil kolozsvári egyleti titkár ifjakhoz címzett verse:28 Meg nem értett ének (ajánlva a Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köre tagjainak) Hiába énekelek Néktek! Ha nem szívből jön az ének, Hiába énekelek Néktek! Ha nem a Nemere panaszos hangja, Ha nem párducos ősöm haragja Rivall e versben 27 UE, 1930. december. 28 Unitárius Naptár, 1930, 1S3. 130
