Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)
3 magát az ember, mintha valami más, tisztább, nemesebb világból hallott volna izenetet. Aztán Símén Domokos, Mózes András, Péterffy Dénes... Csiky: Azok voltak csak az igazi nagy szónokok. Fülöp: Szép idő volt, annyi bizonyos, dehát, — elmúlt. Na nézzünk körül, mit tudnak a mai fiatalok? (A ping-pong asztal hálójára mutat) Hát ez itt micsoda, komám uram? Csiky: Ez egy ping-pong asztal. Látná csak komám uram, milyen ügyesen tudnak játszani rajta a fiatalok. Fülöp: Ping-pong? Na erről sem hallottam még. Aztán mire jó az, komám uram? Csiky: Ez is egy játék, ahogy ők nevezik: sport. Most még csak játszanak, de játékközben szokják meg a fegyelmet, a kitartást és az ügyességet, hogy majd ezekkel a jótulajdonságokkal felszerelve, megállhassák helyüket az életben is. Fülöp: Na, mi nem ping-pongoztunk, mégis megállottuk a helyünket. Csiky: Tempora mutantur. Mások voltak az akkori idők és mások a mostaniak. Fülöp: Lehet, hogy igaza van, komám uram. Minden esetre jobb, ha az én Nagy Pali öcsém itt tölti el az idejét, mintha kocsmázni járna. Hej, sok gondot okoz nekem az a fiú... Pedig Isten látja a lelkemet, senkim sincsen a világon, csak ez a Pali gyerek, az én szegény Zsuzsa húgomnak az árvája. Ha megemberesednék, neki hagynám kis vagyonkámat, ne kelljen neki is a semmiből küzdenie fel magát. Pali: (jön, hátrafelé, óvatosan lopózkodva.) Csiky: Né, te né, ez éppen a Pali gyerek. Fülöp: Csendesen, komám uram, itt valami nincs rendjén. Becsületes ember nem jár hátrafelé, mint a rák. Figyeljük meg, mit akar? (Körülnéz) Vonuljunk csak meg ide az ajtó mögé, hátha láthatunk valamit. (Mindketten balra, az ajtó mögé húzódnak.) III. jelenet. Pali: (Jobbra halkan pisszeg, integet.) Kemény: (jön) Mit akarsz?
