Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

földére, melyben nem a puszták mannája, hanem Jerikó várának ostroma vár reánk. Elő a trombitát, zengje a harsonát, hadd ébredjenek föl az alvók, hadd mozduljanak meg a halottak, mert akkor a mi egy igaz Istenünk napja megáll és fényeskedni fog rajtunk!«

Az ünnepélyen több üdvözlet hangzott el, melyek között Ürmösi József az odorheii D. F. E. elnöke az egylet által teljesített missziót kihangsúlyozva, a nagy elnökök mellett a Dr. Boros György ügyvezető-elnök érdemeit méltatja, »mint, aki szívét adta a munkához s bámulatos, szívós kitartással, türelemmel mozgató ereje, éltető lelke volt mind a mai napig annak, amit unitárius missziónak nevezünk«. A vidéki Nőegyletek nevében özv. Pálffi Ferencné mondja el lelkes üdvözletét. Beszédét a következő szavakkal végzi: »A D. F. E. és a Nőkszövetsége a mai viszonyok nehézségei között is megállja a helyét. Buzdít, ahol arra van szükség és sok elfáradt embernek nyújt kellemes pihenést és szórakozást. Falúkon is megalkottuk és épen úgy működnek a D. F. Egyletek, mint városon, épen úgy igyekeznek eleget tenni szent és szép kötelességüknek; beoltják a népbe, a legkisebb gyermekbe az unitárius vallás fenkölt, magasztos eszméit, megismertetik és megszerettetik a vallást, semmit el nem mulasztva, amivel egyházunknak segítségére lehetnek«. A cluji Nőkszövetsége nevében Fangh Erzsébet mondja el szép gondolatait az egyletről. Hálásan említi föl azt a tényt, hogy a D. F. E. a nőket már kezdettől fogva munkatársainak tekintette, bevonta az egyleti életbe s azáltal az unitárius vallásos életnek munkás, építő pilléreivé tette. Ez egyletből keletkezett az unitárius Nőkszövetsége, az unitárius nők világszövetségével együtt működve, azzal benső kapcsolatot tart fenn. Az egylet a nőket hivatásuk magaslatára kívánja emelni s ezért az egyletnek háláját fejezi ki.

A székelyek nevében Bodor Ferenc varghi§i székely gazda talpraesett beszéddel tett tanúbizonyságot a székely nép értelmi képességeiről, az ifjúság érzelmeit Lőrinczy Géza elnök tolmácsolta, a debreczeni leányegyház üdvözletét Lőfi Béla tolmácsolta, az angolok között Street Kristóf Jakab emlékezett meg a jubileum alkalmából, Józan Miklós budapesti püspöki vikárius pedig egy hatalmas, erőteljes költeménnyel: »így szól a Mester«, áldozott a nagy idők emlékének. Ez alkalommal az Unitárius Irodalmi Társaság is, mint az egyházi életben a legközelebbi munkatárs, üdvözletét fejezi ki az egyletnek e hosszas céltudatos munkájáért. Nem maradott el az üdvözlők soraiból a legrégibb vidéki nőegylet a mere§ti sem.

A következő (1925) évben két nevezetes eseménye volt az egyletnek. Egyik Dr. Boros Györgynek az »Unitárius Közlöny« szerkesztőségétől, másik Br. P.-Iiorváth Kálmán az elnökségről való lemondása. Dr. Boros György 37 évig szerkesztette az »Unitárius Közlönyt«. Hogy e téren milyen érdemei vannak, arról külön fogunk megemlékezni.

31