Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)
alelnöki székben találjuk a jóltevők fejedelmét, a nagy Berde Mózsát, aki az áldozó lelkeknek mindig mintaképe lesz. A titkár, a »fiatal tanár« pedig az erős elhatározás és férfias kitartás útjáról sohasem tér le. A társadalmi munka nemcsak örömöket, sikert és méltánylást szokott létrehozni, hanem nehézségeket, félreértéseket s talán kellemetlen pillanatokat is. A buzgó, szentügytől lelkes titkárt azonban sem a kezdet nehézsége, sem pedig a néha-néha föltornyosuló akadályok meg nem zavarták. Előtte csak egy jelszó volt: Előre! Az egyleti munka a szervezkedéssel és taggyűjtéssel kezdődött, de hamar rátért feladatainak egyik legfontosabb mezejére : a felolvasó-gyűlések tartására. Dávid Ferenc neve a magyar irodalomban és a magyar hitjavításban nyert jelentőséget és egészen természetes, hogy az ő nevét viselő egylet is ezt tekintette egyik legfőbb feladatának. 1887 évi szeptember hó 3. és 4.-ik napján, a Diciosanmartinban tartott második közgyűlésen a titkári jelentés jóleső érzéssel számol be az egylet megerősödéséről. »A D. F.-Egylet kiűzött feladatához híven a keresztény vallásos és erkölcsös életet igyekezett éleszteni, javítani. A választmánynak minden egyes lépése erre irányúit. Idegenek és olyanok, akik nem vették azt a fáradságot, hogy belétekintsenek tetteink belső célzatába, szűk felekezetiességgel voltak hajlandók vádolni. A felekezeti jelzőt nem utasítjuk vissza, mert az unitárius egyház kebelében van működésének tere, mert egyfelől arra sem érezünk jogot, hogy más nyájak pásztorát munkatársul tekintsük addig, amíg ő önként hajlamot nem mutat; másfelől arra nincsen elhívásunk, hogy más nyáját legeltessük, valameddig az gondjainkra nem bízatik ; de a szűkkeblűség és felekezeties kizáró törekvéseknek még csak a gondolata ellen is óvást emelünk, mert mi unitáriusok csak azért vagyunk, azért leszünk, hogy keresztények lehessünk. A mi unitárius hitünk azt tanítja, hogy ídvességünket akkor nyerjük meg, amikor szóval, tettel és életünkkel arra munkálunk, hogy a tiszta erkölcsösség, a nemes jellem, a keresztény buzgóság az emberi élet elválhahatatlan kellékeinek bizonyuljanak be minden ember előtt. Törek vésünk az volt s az lesz ezután mindinkább, hogy az embereket megközelítsük s hogy hassunk rájuk, hegy gondolataikból szenteljenek egyet-egyet a gondviselő jó Istennek is. Mi arról vagyunk meggyőződve, hogy vallás nélkül sem a népnek, sem a nemzetnek nincsen biztos jövője.« A választmány felolvasó-gyűléseket tartott, melyeket nagy közönség hallgatott végig. Jellemző Cluj régi hagyományokon táplálkozó értelmiségéhez, hogy a hallgatók sorában nemcsak unitáriusok, hanem más felekezetűek is állandóan voltak, sőt nem egyszer a felolvasók között is. A felolvasók között a legkiválóbb nevekkel találkozunk. Hadd jegyezzük föl azokat a neveket, akikkel a D. F. E. oly dicsőségesen indult el: 1886-ban felolvasott