A Dávid Ferencz Egylet unitárius konfirmációi emléke (Kolozsvár, 1923)
8 UNITÁRIUS KONFIRMÁCIÓI EMLÉK báiy vagy rideg tudomány. A legegyszerűbb ember, ki megosztja kenyerét a szegényebbel, nagyobb és magasabban áll az Isten előtt, mint a legműveltebb és legelőkelőbb, ha annak lelke sivár és rideg. De én arra kérem a Mindenhatót, hogy minden tanulmányod, művelődésed, szived nemesítésére szolgáljon, hogy valamint vallásod, úgy te is folyton közelebb emelkedhess Istenhez. Magadhoz légy legszigorúbb — csak a mások tévedéseire találj mindig mentséget. Nem tudhatom meg, mi lesz jövendő sorsod: én csak arra kérlek, hogy bárhová állítson Isten keze — minden körülmények közt elégedjél meg vele. Hidd el nekem, hogy egy kis feladatnak jól megfelelni nagyobb és dicsőbb dolog, mint bármily nagyot csak félig megoldani. Még a jelentéktelennek látszó, kis munka közben is, csak azért imádkozzál, hogy azt mindenkor teljesen betölthesd. Ehhez azonban a léleknek mélységes és áldott kedélye, nyugodtsága és megelégedése szükséges. Ez a legnehezebb és fáradtságos viszonyok mellett is kibékít bennünket sorsunkkal és mindenkor bizonyos elégedettséggel, megnyugvással tölt el. Lelkednek romlatlan, mély kedélyét ápold és fejleszd hát mindenáron. Vallásodnak jellegzetes egyszerűsége, nemessége, keresetlen természetessége és szerénysége, maradjon mindig fő ékessé
