A Dávid Ferencz Egylet unitárius konfirmációi emléke (Kolozsvár, 1923)
UNITÁRIUS KONFIRMÁCIÓI EMLKlv 10 Mi emberré tesz s boldogít, Jövőt, csak munka biztosit... Sorsunk kovácsa mi vagyunk, Ha élőhittel áradunk. Azért ne lankadj, légy serény, A szorgalom fénylő erény. Ifjúságod szép tavaszát: Izzadd dicső munkában át! Vigyázz! ez élet oly rövid, Bölcsen használd fel napjait. Alig derül fel hajnala, S már ott borong végalkonya. Keressétek először az Isten országát és annak igazságát s mindezek megadatnak nektek. Jézus mondása. (Máté 6 r. 33. v.) A nagyanya szavai. Ha tőlem függne, egy nagy virágos mezővé varázsolnám életedet, hol mindig enyhe napsugár világit, melyet felhő nem sötétít, vihar le nem tarol. De mivel az élet engem megtanított rá, hogy utain nemcsak virág, hanem tövis is terem, igy csak annyit kívánok neked drága unokám, hogy sok virág és kevés tövis akadjon utadba. De ha mégis megsebzi lábadat olykor s fulánkja néha elér a szivedig is, az a hit, mely lelkesített konfirmációd magasztos pillanatában, az a vallásos ihlet, amely
