Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)
— 13 — szózatokat, fölhívást is bocsátanak ki, a melyben nőtársaikat az együtt működésre szólítják fői szent vallásunk érdekében. Ki ne emlékeznék arra a — csak nemrégiben megjelent — lelkes hangú fölhívásra, a melyet a mi nőapostolaink „ideál“-ja — Perczel Ferenczné úrnő — nehány társával intézett az unitárius nőkhöz. És pedig nem a mai korban oly divatos nagyképűsködés hangján, hanem a szívbuzgóság, az ügyszeretet nemes hevével és egyszersmind .... szerénységével. Nem nagyhangú tanácsokat osztogatva, hanem inkább buzdítva és tanácsokat kérve. Tanácsot kérve a nőktől főleg arra nézve, hogy: a „Nők Világa“ szerkesztői— tehát a nagyobbrészint városi nők — miként lehetnének segélyére vidéki, falusi nőtársaiknak — a „Nők Világa“ által — — a vallás-erkölcsi élet ápolásában ? Kérdem mármost: lehet-e egy ilyen lelkes nemes czélzatu szózat elől kitérni: a fölött egyszerűen szemet hunyni. Nem kötelesség-e hogy a fölvetett kérdés megfejthetéséhez bár az előkészítő lépéseket megtegyük, az útakat keressük ?!.... Ezek indítottak arra, hogy fölvessem a nők szereplésének kérdését, ha nem is mindjárt, teljes tisztázás céljából, de gondolatok ébresztése okáért vagy bár a végből, hogy az a mi körünkben is napirendre kerüljön. Mert t. k. — s ezzel egyszersmind rá is térek tárgyamra — az első feladat, nézetem szerint éppen a hivatás tudatának fölébredése és megerősödése; más szavakkal: annak az állapotnak előidézése, hogy a nők maguk — minél szélesebb körben és minél inkább ■— beleéljék magukat abba a gondolatba, hogy nekik csakugyan lehet és kell is — e téren tenniök, közremunkálniok: hogy nekik e téren hivatásuk, feladataik vannak. Nem mondom ugyan én azt, hogy e hivatást többé-kevésbé eddig is ne érezték, s több-kevesebb tudatossággal — így vagy úgy ne gyakorolták volna nőink. Hiszen minden nő, a ki —: akár, mint háziasszony, akár mint anya híven teljesíti e nemű kötelességét, már ezzel is a vallás szolgálatában áll. S ha ezenkívül még helyzeténél fogva példaadásra lévén hivatott, cselekedeteiben, életmódjában csakugyan jó példával jár elől, akkor magaslatán áll e nemű hivatásának. De — engedelmet kérek, ha kimondom, hogy — ez még —- vagy mondhatnék így is: ez már — nem elég. Már e pontnál helyén van, hogy újabb felfogásoknak helyet adjunk s a régiekből kiküszöböljünk. (Valamint megfordítva is: hogy t. i. a régiekből megőrizzünk s az újabbak közül ne hódoljunk föltétlenül bármelyiknek.) Két ellenkező s mondhatjuk: egyaránt hiányos vélekedés áll ugyanis itt egymással szemben. Egyik a régi felfogás — a maradiság álláspontja. Ennek am-
