Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)
8 kátránygyürüt készítünk a fatövére, bizony védelemre kelünk az ős nemzeti erények, nemzeti tudás és ügyesség mellett s a helyett, hogy tétlenségben néznök vesztünket, munkához látunk apraja-nagyja, mert mi boldogulni akarunk s mert tudjuk, hogy a szorgalom, a mértékletes élet, a kitartó munka jó élethez és boldogsághoz segít. De a leigázott, a szolgai, a tudatlan, a vaktában végzett munkának nem vagyunk barátai. Ebben a tekintetben a szociálizmussal tartunk s a magyar közmondásból indulunk ki: többet ésszel, mint erővel. Az ész, mely belát a dolgok mélyébe, a tudás, mely megtanít. hogy kell alkalmazni az erőt és az eszközöket, a szakismeret, a mely tökéletessé tudja tenni azt a mi nyers, egyszerű és közönséges: ezek a mi hű szövetségeseink. A munkaerőt szaporitni kell s a g3rári eszközök ellen nem szitkozódni, hanem azokkal elbánni, azokat fölhasználni kell. Mind igaz, de hol van a pénz? Ez előtt a kérdés előtt meghajlok és elismerem, hogy a mi népünk s éppen a székelység veszedelme abban van, hogy nem tud olcsó pénzhez jutni, melyet tőkegyanánt befektessen és ezerféle természeti kincseiben megszaporitson. De ez a kérdés olyan közgazdasági térre vezetne, a melyen én ezzel az alkalommal nem hordozhatom mt. hallgatóimat. Talán ideje is volna, hogy bezárjam beszédemet. Ha azonban megengedik egy pár észrevételt még teszek, vagyis megmondom milyen szocializmust szeretnék látni a Dávid Ferenc-Egyletben. Olyant, amelynek mindennapi gondja a gyermekvédelem. A legkisebb és legbensőbb társadalmi szövetség a családé. Fájdalommal látjuk, hogy a munka idején a család nem tudja kellően védelmezni a kis gyermekeket. Szövetkezzék minden község, s habár csak a legegyszerűbb módon is, állítson kisdedóvót és ott ügyeltessen a gyermekek egészségére, épségére és hasznos foglalkoztatására. A gyermeknevelés. Iskoláink vannak, de a gyermeknevelés nem olyan fokú, a milyenre szükségünk volna, hiszen a nem iskolázottak száma még mindig feltűnő nagy. A D. F. E. mint jótékony szövetkezet társadalmi utón minden községében gondoskodhatna arról, hogy egy gyermek se maradjon el az iskolából ruházat, könyv és táplálék hiánya miatt. Erre kérünk szociális szövetséget mindenik községben. A felnőttek oktatása égető szükség. Először szólok arról, hogy ifjaiuk nem eléggé öntudatos liivei egyházunknak, mert a konfirmáció után egyáltalában nem, vagy iegfennebb csak a vasárnapi iskolában, egy nehány órán, foglalkozunk velük. Ez
