A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
Évi rendes közgyűlés
85 Hiszen midőn mi a keresztényi szeretetet és a testvériség magasztos eszméjét óhajtjuk megvalósítani felekezeti különbség nélkül, ezzel nagy Mesterünknek, a kereszténység megalapítójának szellemében járunk el. Midőn pedig a vallás-bölcsészet terén a haladás és a tiszta liberálizmus irányelveit képviseljük, ezzel korunk szellemének teszünk eleget. Korunk szellemének — mondom, mert ha Európa bármely államára is vetjük pillantásunkat, mindenhol felismerhetjük a hitélet terén a liberális irány s általában a tisztultabb vallásos nézetek iránti törekvéseket és megindult mozgalmakat. Láthatjuk, hogy még a katholikus egyházban is több hírneves főpap s köztük különösen a kremonai püspök, a reformkatholikusok nagy pártjának élén, mily merész bátorsággal küzdenek a katholiczizmus nem egy üres külformaságai és a szentek túlzott imádása ellen, felpanaszolva egyszersmind az intelligens osztályok mindinkább való elhidegülését az egyháztól és vallástól. Az orthodox anglikán egyház fiatalabb papjai pedig demonstrativ erővel követelik a biblia szabad olvasásának és magyarázatának jogait. A németországi evangélikusok között is mind élesebb jelleget vesz fel az orthodox és liberális elemek közti szellemi küzdelem. Az államéletek szervezetére is mindinkább átalakító hatást kezd gyakorolni a~vallási liberálizmus. Ennek nyomait láthatjuk az ősi orthodox Oroszbirodalomban, hol a vallási szabadság hajnala szintén pirkadni kezd már. Francziaországban pedig még mindig kétségbeesett erővel és szenvedéllyel dühöng az állam és egyház közti kulturharcz. Hála Isten, hogy szeretett hazánk meg van kiméivé a felekezeti harczok oly kitörésétől és elfajulásától, mely a lelkek benső nyugalmát s a társadalom békéjét feldulásssal fenyegethetné. Mi pedig éppen lelki örömmel mondhatjuk el, hogy e magyar intelligens társadalom a mi kis Egyletünkben a felekezeti békének és egyetértésnek oly üdvös intézményét tanulta megismerni, mely teljesen kiérdemelte bizalmát. S csakis dicsőségére válhatik a magyar faj józan gondolkozásának s a magyar lélek tiszta ideálizmusának, hogy minden más országot megelőzve, az ő hazájában alakulhatott meg először ily irányú vallásos társulat, melyet nemcsak a közélet s tudományos világ kitűnőségei, hanem még az egyházak benső emberei is, felekezeti különbség nélkül örömmel keresnek föl: hogy közösen ápolhassuk a hit és szeretet fenséges kultuszát.
