A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
V. Felolvasó ülés
Az ilyen templom a városnak egész külön kerületét képezte és külön közigazgatással rendelkezett. A gyermekek nevelésére a legnagyobb gondot fordították. Az elemi oktatáshoz tartozott a különböző Írásjegyek tanulása, ez után következtek a nyelvtani gyakorlatok. A későbbi időben nagy gondot fordítottak a sumir nyelv és irodalom tanítására. Amint ma a gimnáziumokban latin nyelvtant tanítanak és a tanulóknak latin remekírók műveit élő nyelvre kell forditaniok, úgy tanították Babilóniában a sumir nyelvet. A felsőbb tanintézetekben sumir nyelvtant adtak elő és sumir szövegeket sémi-babilóniai nyelvre fordították le. A rajzoktatás is egészen módszeres volt, utóbb pedig a mintázást is gyakorolták. Különös gondot fordítottak azonban a mennyiségtanra és csillagászatra. Ezekben a tudományokban a babilóniaiak igazán mesterek voltak. E mellett nagy súlyt helyeztek a testgyakorlatokra is. Az iskolák két csoportba voltak beosztva : az egyikbe tartoztak azok az iskolák, a melyek tisztán gyakorlati, üzleti czéloknak szolgáltak (szakiskolák), a másikba azok, a melyek vallásos ős tudományos nevelésben részesítették az ifjakat (teológiai és filozófiai karok vagy egyetemek általában). .4 legfontosabb volt a gyermek vallásos nevelése. Már kezdettől fogva istenfélelemre és felebaráti szeretetre oktatták a gyermeket. „Istened iránt tiszta szivü légy ! Ez az istenség legkedvesebbje. Imát, könyörgést, földreborulást Mutass be neki minden reggel /“ v * „Istenfélelem kegyelmet szül, áldozat az életet meghosszabbítja, ima a bűnt feloldja. Attól, ki az Istenektől fél, a jutalom el nem marad; ki az Annxmáké*-tól fél, életét meghosszabbítjal * „Barátodról, társadról rosszat ne beszélj, gyalázatosat, titokzatosat ne mondj, barátságot gyakorolj! Ha ígérsz teljesítsd, cserben ne hagyd.“ * Ezek különös szellemek voltak, a kik befolyásának tulajdonították a babilóniaiak a sors minden végzését. 59
