A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
IV. Felolvasó ülés
46 Hogy még az ellenségben is Embert szeressünk, Testvért becsüljünk S kegyetlenségbe itt se essünk, Hogy ihletett hőssé avassa, Ki szent eszmékért halni tud, A lágy szivűt, S hogy irgalommal átalhassa A zord szivűt, Kemény kezűt: Legyen ott Krisztus mindenütt! * S vetődjünk bármi tájra És érjen jó vagy balszerencse: Jó és gonosz akadjon rája, Hogy azt segítse, ezt megmentse! Bölcsőnktül fogva, mig csak élünk, Mint láthatatlan szent vezérünk — S ha éltünk végórája üt, Mint megnyugvásunk és reményünk: Legyen ott Krisztus mindenütt! Kozma Andor. Eszménk az egyházi életben. Mélyen tisztelt Hallgatóság! Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra és jelenlegi czélomra térnék, mely szerint bebizonyítani igyekezem, hogy mennyire jogosult az unitárius eszme egyház alakjában is, engedje meg az igen tisztelt közönség, hogy régi asszonyi szokás szerint, egy kis kerülő úttal kezdjem meg felolvasásomat. Több ízben hangoztattam már, hogy bár egyházunk a kereszténység nagy családjában látszólag a legkisebb, hogy ne mondjam a legjelentéktelenebb szerepet viszi — de az az eszme, melyet egyházunk képvisel és megtestesít, nem csak feltalálható mindenütt, hol igazán gondolkodó és igazán érző lelkeket találunk, hanem egyúttal nagy és domináló szerepet játszik mindenütt.
