A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

IV. Felolvasó ülés

Ot vallják tudtukon kiviil.

Mig ott, hol a hit megkövül,

S Krisztus csak áldott puszta név S erkölcs híján hitbéli hév,

Csupán gyűlölködésre készt, Árasztva a világra vészt, —

Legyen bár képe díszhelyen :

Ott Krisztus nincs jelen!

*

Legyen ott Krisztus mindenütt! . . Világfentartó szerelem,

Ha ifjú szívbe kap tüzed,

Ne rontsd meg a férfit,

Ne rontsd meg a nőt!

Légy tiszta, szép! . . . Két élet üdv Mely Isten asztala előtt,

Krisztus nevében úgy szövődik, Hogy sírig tartó, szent legyen.

S hogy túl azon, örök időkig,

Sok ember-nemzedék tekintsen Rá vissza hü emlékezéssel,

Mint élte kristály kútfejére.

Hogy a szivünket szenny ne érje : Legyen ott Krisztus mindenütt!

*

* *

Házunkban, édes otthonunkban,

Hol annyi mély nagy örömünk És annyi gondunk s bánatunk van, Hol az anya élet-halálharcz Között ad éltet kisdedének, —

Hol cseng ma gyermeki kaczaj S holnap szivet ráz szörnyű jaj, — Hol most vidáman zeng a dal,

Majd felbúg temetési ének, —

Hol még is dúsnak és szegénynek A földi üdv szép napja süt:

Jó sorsban bölcs útmutatásul, Halsorsban nagy vigasztalásul, Legyen ott Krisztus mindenütt!