A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

II. Felolvasó ülés

En erős szent hitem tilalmazta, hogy öt A részre soha nem osztható teremtöt Három részre osszam. Rettegtem szivemmel Összezavarni a végest végtelennel.

Költője a XIX-ik százban igy fejtette meg, mi lett vele A hörtönéjhöl el-lciszálla,

Hajnal csillag lön az égen,

Ott tündököl szelíd világa,

Ott ez, mint üdv sziveteken.

Ne féljetek e fényt követni,

Nem bolygó tűz sir éjjelén,

Nekünk a virradást jelenti,

■lövőnkre biztató remény!

Gondolatok a börtönben.

[Dávid J-erencz emlékére.]

Isten veled, te szép Világ, örökre . . . Napod sugara búcsu-csókot int.

Pihenni térhet édes otthonába A dús barázdák munkamezejéröl .1 fáradt pór fia. A vándor is Vígan siet az enyhe völgy ölébe,

Holott köszönti nyájas mécsvilág A kis falucska minden ablakából.

Vesztett csatákon üldözött vezér, Fegyvertelen, kétség — bú — gond között, Betér a barlang borús éjjelébe,

8 nem félti már vonagló életét:

A kapzsi pók hálója óvja — védi.

Palástja — a csillagtalan magány.

Isten veled, te szép Világ, örökre . . . Napod sugára búcsu-csókot int.