A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

Évi rendes közgyűlés

82 vallásfejlődés külömböző fokain, mint bármely nép, — egyszóval, ha a tudománynak sikerül megdöntenie az isteni kinyilatkozta­tásról szóló régi tant, érezzük, hogy ekkor a vallási nézetek oly radikális átalakuláson fognak keresztül menni, melyet méltán tekint­hetünk egy uj rejormácziónak. Mert — vélekedésem szerint — az uj reformácziót többé nem egyes theologusok elvont hitelvi théziseitől várhatják a népek, hanem csakis a tudomány fejlődésétől. Harnack Adolf, hírneves berlini protestáns theologiai tanár is ez alapon vette már czáfolás alá a német császárnak, a vallási kinyilatkoz­tatásról és Krisztus istenségéről hirdetett nézeteit. Mi unitáriusok csak lelki örömmel észlelhetjük, hogy a leg­újabb vallásos reform-mozgalmak s a tudomány sikerei, mennyire előtérbe kezdik helyezni a mi szabadelvű hitelvi felfogásainkat. S lehetetlen, hogy a vallási mozgalmak közepette, lelkünk önkéntelenül a mély megihletődés és csodálat érzelmeivel meg ne emlékezzék ama hatalmas reformátort lángelméről, mely a közép századok szellemi viharaiból tört elő, mint kigyult villám. Lehetetlen, hogy e megdicsőült martyrunk szent emléke előtt, kinek nevét egy­letünk is viseli, hálás kegyelettel meg ne hajoljunk. Szavai, az év­századok távlatán keresztül, még tisztábban csendülnek fel sziveink­ben s eszméi nemcsak kiállták a lefolyt idők kritikai erejét, de azok a legújabb kor reformtörekvéseinek is vezérlő csillagaivá kez­denek válni. Ez örök fényességű, hatalmas lángszellemről szálljon el emlé­kezetünk a múlt századnak egy nagy emberére is, ki habár szüle­tésére nézve nem volt a miénk, de lélekben, eszményi törekvéseiben és mélyen gondolkodó elméjének megnyilatkozásában mégis a miénk. Emerson Ralph Waldo e férfiú, ki 1803-ban született Boston­ban s meghalt 1882-ben. Születésnapjának századik évfordulóját e hóban ünnepli meg Amerika. O úgyis, mint Unitárius lelkész, úgyis, mint moralista iró, méltó mesteréhez, a nagy Channinghez, s méltó az összes miveit világ kegyeletes megemlékezésére. Mint bölcsész, ő volt az újvilágban megalapitója a transzcendentáliz­­musnak. Szivemből üdvözölve Egyletünk tagjait, a közgyűlést van szerencsém megnyitni. 2. Titkár bemutatja jelentését, melyből a közgyűlés örömmel veszi tudomásul az egylet által elért anyagi és erkölcsi sikert: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Egyletünknek 1902—903. évi működéséről a következőkben van szerencsém megtenni titkári jelentésemet:

Next

/
Oldalképek
Tartalom