A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

VI. Felolvasó ülés

65

A királyok gondoskodtak krónikásokról, de ezek, a Sámuel és királyok könyvéből ítélve, vajmi kevés dolgot jegyeztek föl és azt sem nagy hűséggel. Mennyivel kevésbé az, akinek föladata az isteni elhívás szerint az volt, hogy elmenjen és megmondja a Jáhve nevében : Ti nem vagytok az én népem s én sem leszek a tiétek. (Hős. I. 9.) Nincsen hűség, nincsen irgalom és nincsen istenismeret e földön. Hamisan esküsznek és hazudnak, gyilkolnak, lopnak, paráználkodnak és egyik vérontás a másikat éri. Ez a nép olyan, mint azok, akik papjukkal czivódnak. Elvész az én népem, mivelhogy tudománynélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt,, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. (Hős. IV.)

Csak 620. körül, tehát az északi ország lehanyatlása után látjuk első nyomát annak, hogy a könyvre, tehát az Írásra fektetnek súlyt. Ekkor a pap megtalálja az első Írott törvénykönyvet s a király egy próíétanő tanácsára nyilvánosan felolvastatja. (2 Kir. XXIII.)

Jeremiás próféta iródiákot is tartott magánál s Írásait olykor nyilvánosan felolvasta, minthogy a közreadásnak ez volt egyedüli módja, de lám, a király, kinek nem tetszett a tartalom, tüzbe dobatja és megsemmisíti. Tehát a király nemcsak, hogy nem tartja szentnek a ma »szent«-nek nevezett Írót, de még müvét sem. »Nem rettentek meg, sem ruhájukat nem szaggaták meg a király és szolgái.« (Jer. XXXVI. 24.)

A ma élő és uralkodó királyok egyik leghatalmasabbja, a németek császára, úgy látszik, egyik nagy elődjét, Józsiást követte, midőn egyik tudós emberét Delitsch professort fejedelmi bőkezűséggel segélyezte és bátorította, hogy elmenjen Babylonba, oda, ahová egykor a zsidó király és népe foglyul vitetett és a régi templomok s királyi lakok romjai között tanulmányt tegyen s az eredményről neki jelentést.

Az elmúlt és a folyó év január havában a tudós férfi hűségesen beszámolt fejedelmi urának, de a fejedelem legalább is a második esetben nem Józsiás királyt, hanem Jehoiakimot követte annyiban, hogy a professor írását széttépni igyekezett. Czáfoló levelet irt egyik hü emberének. — Az eljárások közötti különbséget jellemzi a kor és a fölfogás közötti különbség. A császárt bántja, hogy a tudós a kijelentést magyarázza és a biblia értékét mérlegeli, holott ez éppen olyan természetes, mint az, hogy a ki koronát visel fején, uralkodik népei fölött.

Talán még jobban megvilágítja a régi felfogást a Mózesről szóló tudósítás. A tiz parancsot Jahveh két kőtáblára Írva a Sinai hegyen kezébe adja a kiválasztott férfiúnak (Exod. XXXI. 18.)