A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
V. Felolvasó ülés
47 Rólunk meg éppen nemcsak hogy keveset tudnak, de az a kevés is legtöbbször téves. Hogy hazánk az osztrák császárság egyik tartománya, hogy nálunk minden müveit ember németül beszél, hogy Bécsen túl töltött revolver nélkül nem tanácsos utazni, ezekhez hasonló mindaz, mit rólunk az angol közönség nagy része tud. S e téren missziót teljesíthet minden magyar leány, akinek alkalma van 1—2 évet Londonban tölteni. Nem tudom, az utánam következő magyar vendégeket is annyiszor felszólitotta-e Miss Sharpe, mint engem, ki első voltam abból az exotikus országból, de nekem több Ízben kellett előadást tartanom hazánk történelméből, nagy költőinkről, társadalmi, politikai viszonyainkról a Ch. H. növendékei, sőt egyizben nagyobb nyilvánosság előtt is. Nem vonakodtam, mert úgy éreztem, hogy kötelességem az igazság lámpásával egy kis fényt vetni az ismeretlenség homályába burkolt hazánkra. Hogyne támadt volna bennem az a kívánság, mikor tapasztalnom kellett, hogy pl. az utánam küldött magyar hetilap láttára többen igen elcsodálkoztak azon, hogy „Nini magyar nyelven újságot is nyomnak.« Vagy pl. mikor a mi jelenlegi igen tisztelt esperesünk, ki ugyanakkor az oxfordi egyetem hallgatója volt, egy Ízben meglátogatott, a Ch. H. több tagja — talán bizony tanítónő is volt köztük — azzal fordult hozzám, hogy ez a fiatalember bizonyára nem magyar ? — Hát hogyne volna magyar — mondtam csodálkoza — miből gondolják az ellenkezőt? — Mert hogy nem olyan mint a többi magyarok. — Micsoda többi magyarok ? kérdeztem — hol látták azokat ? — „Hát akik a magyar zenekarokban muzsikálnak, azok mind igen barnák“ — volt a felelet, amelyből világossá lett előttem, hogy a czigányprimásokből alakult meg a magyar typusról való képzetük. Számtalan hasonló példát tudnék felhozni arra, hogy milyen sötétség eloszlatására van hivatva minden kint időző fiunk és leányunk, aki igy nemcsak magának használ a kint töltött idővel s nemcsak egyházunknak tehet szolgálatot, hanem nemzetünknek is. A Ch. H.-ba érkező magyar tanuló természetesen nem illeszkedhetik bele azonnal valamelyik osztályba, úgy hogy annak minden egyes tárgyában lépést tartson a többiekkel. De ha már az angol nyelv alapos ismeretével megy oda (s ezt a legmelegebben ajánlom mindenkinek, aki oda készül) akkor a vezető-tanitónő
