A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
IV. Felolvasó ülés
37 4 alak jelent meg előtte: egy tehetetlen öreg ember, egy beteg, egy halott s végre egy biksu. Megkérdi szolgáját, mit jelentsen ez. Hazajön, látja ifjú nejét, környezete boldognak mondja az anya nyugalmát, boldognak az apa nyugalmát s a nő nyugalmát, mely őt férjül bírja. Buddha szó nélkül visszavonul lakásába s elhatározza, hogy visszavonul a vadonba s keresi az igazságot. Neki is több felesége volt, azok s rabszolgái körében dalolás mellett akarta elfojtani lelkének keserűségét. De lelke mindent, mit eddig szépnek látott, most csúnyának s eltorzultnak talált s mindentől megundorodott. Még egyszer bement nejéhez, de midőn látta, hogy az gyermekének fejére tett kézzel mélyen alszik, nem zavarta őket, hanem búcsú nélkül távozott. Szolgájával útnak indul s a városon kívül leveti drága ruháit* szolgájának visszaadja s azt magát elbocsátván, tovább vándorol. Eleinte 2 biksura bízza magát, végre ezektől is elválik s egyedül bolyong a vadonban, Uruvela ligeteiben. 7 évig tartó bolyongás s töprengés után őt is felkeresi a gonosz lélek, mint azt Krisztus történetéből is hallottuk. Sok megtámadtatásnak van kitéve s mikor már sokat szenvedett a kisértések idején, leszáll hozzá jó szelleme s megvédelmezi őt. Kigyó alakjában körül övedzi s igy óvja meg, hogy a rossz lélek kárt ne tegyen benne. Végre feltalálja, amit keresett s kimondja, hogy egy eszközünk van, mely minden bajon s szenvedésen átsegít s ez a lemondás. Buddha magát mindig tökéletesnek nevezi. Hiszen neve is felvilágosultat jelent, ki átlát a világon. Ő megtalálta a Nirvánát, ami feloszlást, végtelen békességet jelent. A benaresi predikatio magában foglalja az egész budd' hizmus lényegét. — A buddhizmus ugyanis nem más, mint egy filozófiai rendszer, mely kimondja, hogy a földön a születéstől a halálig minden csak egy végtelen szenvedés s az ember végczélja, a szenvedélyektől megtisztulva, elérni a Nirvánát. 5 ez az eszme a lélekvándorlásnak alapja. Ugyanis, aki életében kötelességének meg nem felelt, lelke meg nem tisztult, az még halála után is tartozik a tökéletességet keresni, mit úgy képzeltek, hogy a lélek a tökéletlenség foka szerint különböző állatok testébe száll s szenved mindaddig, mig teljesen megtisztulva az Istennel összeolvadhat. Buddha 60 éves korában halt meg 480-ban. Őt is utolérte a vallásalapitók sorsa, népe nem értette meg s halála után rögtön őt avatták fel Istenükké s kimondták, hogy ő az Istentől ered, sőt hogy ő maga is része az Istennek.
