A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
III. Felolvasó ülés
27 A protestantizmus embere a bűnben született, kárhozatot érdemlő, magától tehetetlen ember, kit csak ártatlan véráldozat árán lehet megmenteni, bár sorsa — Calvin szerint — előre van jóra vagy rosszra predestinálva. Az unitárizmus embere megmaradt az Isten képére teremtett embernek, teljes szabadakarattal felruházva, ki minden jóra és szépre fogékony lévén, soha sem sülyedhet oly mélyen, hogy önerejéből fel ne tudjon ismét emelkedni és mesterét követni. Talán innét származik az a körülmény, hogy mig a protestáns ember a templomban, Isten színe előtt még bünösebbnek és gyarlóbbnak tartja magát — az unitárius ember viszont mintha jeljebb tartaná ilyenkor a fejét és megbocsátandó elbizakodottságban, szinte az egek közelében érzi magát. A protestantizmus halhatatlanság hite még mindig Krisztus testi feltámadására van alapítva — a modern unitárizmus már régen a jézusi eszmék feltámadásától várja és reményli minden tekintetben az örök életet. A protestantizmus a kijelentést a bibliában mint egyedül csalhatatlan könyvben találja meg — az unitárizmus bár nagy tiszteletben tartja a bibliát, mint az igazságok tárházát, de azért mellé állítja az irodalomnak egyéb folyton újabb és újabb termékeit is, nem tudva és nem akarva elhinni, hogy az Isten csak egyetlen egyszer jelentette ki az ő igazságait és hogy végtelen kegyelme ne teremtsen minden időben minden kor számára újabb és újabb prófétákat, kik Ugyanúgy megszállva az Istenek szent lelke által, mint egykor az evangélisták, minden kornak a maga szellemében és a maga nyelvén hirdessék az örök igazságokat. A protestantizmus a bibliát még ma is inkább szó szerint magyarázza — mig az unitárizmus tisztán csak a szellemét hirdeti. A protestantizmus a bibliában foglalt csodák által kívánja Isten létezését és a hit jogosultságát bizonyítani — az unitárizmus épen ellenkezőleg, a természetnek [harmonikus megbízható rendjében látja a végtelen bölcseséget. A protestantizmus a kereszténységet Krisztus valóságos Istenségéből és a protestantizmus által jóváhagyott dogmáktól teszi leginkább függővé — az unitárizmus azonban kereszténynek deklarálja még azt az emberszerető hindut is, ki csak ösztönétől hajtatva, önkénytelenül és öntudatlanul követője és hirdetője a jézusi eszméknek! A protestantizmus theologiája komplikátióinál fogva egy nagy előzetes tanulmányt, szakszerű ismeretet és tehetséget igényel, mert egyszerű laikus ész nem elégséges ahhoz, hogy azt egyszerre
