A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
II. Felolvasó ülés
17 története, a székely véreinknél néhol ma is használt imádságos könyv kiadására, egyházi énekei és könyörgései Írására. A kor tudományos hajlamának hatása alatt kezdi meg Kénosi Tözsér János lelkész egyháza történetét, melyet Uzoni Fosztó István, Kozma Mihály és János lelkészek nagy buzgalommal folytatnak. Bár befejezetlennek látszik a 6 kötetes terjedelmes munka, de úgy a magyar unitárizmus történetének, mint Erdély irodalmi életének megbecsülhetetlen forrása. A bölcselkedő irodalmat is művelő Gejzanovics János szintén erre a térre lépett. Könyvtáraink kézirati gyűjteményei szuperintendenseinknek, lelkészeinknek és tanárainknak az egyház szertartások körébe vágó élénk tevékenységéről tanúskodnak. Eme nagyszámú dolgozat szerzői közt a legtermékenyebb id. Kozma Mihály lelkész 12 kötetre rugó és Bencze Józsej lelkész 99 drb prédikácziójával. Ha már a hit életét felölelő irodalom is ilyen gyér jelenségeket mutat, mit várjunk az irodalom többi ágától! Mig a XVIII. század a humanista irányú Somogyi Ambrusnak, Belsőszolnok tudós jegyzőjének terjedelmes és nagy gonddal készített történetében, a politikai szerepet vivő Hídvégi Mikó Ferencznek a maga élményeivel tarkázott Erdély történelmében és Segesvári Bálintnak számos érdekes adatot tartalmazó Naplójában a történetírásnak tiszteletreméltó termékeit hagyta az utódokra, addig vele szemben mind a két század tudományos irodalma csupán a filozophiának (Rákosi Boldizsár) és jognak (Bágyoni Váró Mihály stb.) egy-egy művelőjére szorítkozik. A XVIII. század tudományos munkássága az egyes szakok elemeit közlő tanító könyvekkel inkább a pedagógiai czélt szolgálja. Legszorgalmasabb Írójuk: Ágh István szuperintendens, ki a geográfiától kezdve a metafizikáig majdnem minden tudományágat felölelt és B. Pálfi Benjamin kolozsvári tanár. A XVII. században Járai János szuperintendens, a XVIII. századból pedig Derzsi Gergely István, Fejérvári Sámuel lelkészek és predikácziós irodalmunkat tetemesen gyarapító Uzoni Fosztó János bölöni tanító egy-egy szakra fordították figyelmüket. íróink költői működése sem mutat sok vigasztalót; a szórakoztató időtöltés csalogatja őket a versfaragásra. Különben Erdély akkori egész költészetében általános ez a jelenség. A lírai költészet tisztán az egyházi énekek szerzésére szorítkozott. Egyháziak és világiak fognak kezet az énekes-könyvek kibővítésére. Egyes darabjaikban megszólal az egyszerű női szív (Dothi Zsuzsánna és Ilona), a szigorú hadvezér (Némethi Ferencz), a felekezetéhez ragaszkodó főrendi! székely (Petki István), az egyházuk ügyét 2
