A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
II. Felolvasó ülés
13 ki. Alert mint minden nagy és szabad eszmének, úgy az unitárizmusnak is megvoltak a maga ádáz ellenségei, kik koruk rideg fanatizmusával, dogmatikus elfogultságával és szenvedélyével támadtak ellene és három századnál hosszabb időn át éreztették üldöző karuk erejét. Mint a nagy reformeszméknek, úgy e hitvallásnak hazánkban és külföldön egyaránt megvoltak a maga mártírjai, kik vallásos hitök igazságát dicső halálukkal pecsételték meg. Egy Dávid Ferenczet börtönhalálra lehetett Ítélni, egy Servét Mihályt Genf égő máglyájára lehetett hurczolni, de az igét elpusztítani nem lehet. Az eszme él és halad tovább. A XVI. század vallásos forrongása közben az Olaszország, Svájcz, Német-, Lengyel- és Magyarország talaján újra feléledt unitárizmust nem lehetett többé kiirtani. A felvilágosodott, maga is ezt a hitet követő II. János király uralkodása alatt az unitárizmusnak hazánkban hatalmas hullámzását észlelhetjük, de a csakhamar bekövetkező vészes idők folytonosan csökkentik hívei számát. A magyarságnak és a székelységnek bátor, kitartó, istenfélő és buzgó kis tábora az isten egységének magasztos eszméjét minden üldözés mellett is híven megőrizte a mai napig lelkében. Ez a kis felekezet mint nem kímélte hazájáért —- ha kellett — életét és vérét, épp úgy nem ismert áldozató!, melyet meg ne hozott volna egyházáért s vallásáért. Belevitte hitébe a magyar népfaj lelkének józanságát és nemes eszményét; a magyar faj szellemének felvilágosultságát és tiszta szabadelvüséget s a magyar szívnek törhetetlen hazaszeretetét. Erről a vallásról méltán el lehet mondani, hogy igazán magyar vallás. A magyar unitárizmus összeforrva érezte magát mindenkor a nemzet közös érzületével s egyetemes szellemi életével. Ennek jeléül nem mellőzhetem, hogy vallásfelekezetünk ama tagjaira is, kik habár nem az egyházi irodalmat választották tevékenységök teréül, de a nemzeti művelődés nagy munkájában a nemzet többi szellemi munkásaival együtt nemes részt vettek, egy röpke pillantást ne vessek. * * * A XVI. század második felében jelennek meg az unitáriusok a magyar nemzet szellemi munkásai között. A vallásos mozgalmaknak valóban nagy százada volt ez. Izgatott érzések ragadják meg a sziveket, a kutatás és tudás vágya szállja meg az elméket és szabadság után eped a lélek. Megrendül a hívők hitvilágának nyugodalma s a kor szelleme uj hitformákat és egyházi szervezeteket keres. A reformatio nem csak a hitéletre, hanem a tudó-
