A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
VI. Felolvasó ülés
Méltóságos és fő tisztelendő Püspök Ur! Hódoló mély tisztelettel és őszinte lelki örömmel üdvözlöm Méltóságodat egyesületünk nevében. Alakuló közgyűlésünkön Méltóságod fó'pásztori áldását volt kegyes Egyletünk működésére adni. Nekünk erőt és önbizalmat adott a munkához a tudat, hogy egyletünk felett szeretett egyházfejedelmünk apostoli áldása s fenkölt vallásos szelleme lebeg. Isten áldását esdve Méltóságodra, szabadjon újból is üdvözölnöm s egyletünk legmélyebb köszönetét kifejeznem magas megjelenéséért. A püspök válasza: Igen tisztelt Elnök Ur! Mélyen meghat ez a megtiszteltetés, a melyben részesíteni szíveskedik. Igen köszönöm azt. Lelkemnek jól esett a meleg, szívélyes nyilatkozat, a melylyel engem üdvözölt. Legyen meggyőződve és legyen meggyőződve a mélyen tisztelt Közönség, hogy igen örvendek, miként én is jelen lehetek ma az utolsó felolvasó ülésen. S ha eddig nem mindig voltam jelen, mindig figyelemmel kisértem az egylet működését. Olvastam azokat a közleményeket, a melyek a felolvasásokról megjelentek. Másfelől a programmot is figyelemmel olvasva, különös lelki örömet találtam abban a munkásságban, melyet az egylet részéről tapasztaltam. Hogy ne lelnék én örömet ily munkásságban, mert hiszen én és az én hivatásomnak társai azon örvendünk, ha minél többször megnyilatkozik az Isten iránti tisztelet és szeretet. Már pedig az ily felolvasások nem egyebek, mint egy-egy formájuk a kultusnak, hol a szépet, a nemes érzéseket fejlesztik s a midőn én örömömet nyilvánítom a felett, hogy e felolvasások által is az Isten imádásának egy nemét megalakulva látom, áldásomat kívánom az egylet működésére s hálát adok az Istennek az eddigi munkásságért s további áldását kérem. És ha az én megjelenésem az egylet munkásságára befolyással volna, még százszoros volna az én örömem. Ajánlom Önöket továbbra is az Isten kegyelmébe! * * * 62
