A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
I. Megnyitó közgyűlés
Ima. Életnek és világosságnak Istene, szent Atyánk! Fogadd ez ünnepélyes perczben a mi gyermeki szivünk buzgó hálaáldozatját. Fogadd kedvesen lelkűnknek örömérzetét a Te atyai jóságodon és gondviselő szereteteden, melynek tanúi vagyunk mi és házunk népe, tanúi a végtelen világ s az embereknek milliói. Oh, milyen jól esik minekünk, hogy átlépve szent házad küszöbét, félretehetjük világi gondjainkat, foglalkozhatunk a Te dolgaiddal, a melyek igaz életre és üdvösségre vezérelnek. Kereshetjük a Te országodat és annak igazságát, nem múló haszonért, hanem annak örök szépségéért. Egyesítsd lelkünket, értelmünk világát, szivünk dobbanását s összes erőinket a tisztult eszmények hív szolgálatában. Nyújts nekünk segédkezet, midőn szent akaratodnak engedelmeskedve, előmozdítani óhajtjuk a köz javát, az emberi nem boldogságát és tökéletességét. Hadd uralkodjék rajtunk a legfőbb törvény : a szeretet, mely leginkább önmagán hordja a Te képedet. Szeretettel és türelemmel ápoljuk mi is, a Názárethi prófétával együtt, az emberi szív és lélek boldogító, szent érzeményeit, hogy az igaz vallás, tiszta erkölcs legyen mindnyájunknak legszebb ékessége. Közöld, óh jó Atyánk 1 e végből mi velünk lelkednek erejét. Jó, nemes és dicső legyen a mi hivatásunk. Szent a kötelesség. Áldásod kisérjen életutainkon. Áldásod lebegjen ezen az egyleten, a tanítványok munkás seregén, a kik megértették az idők jelét s nagybátran hirdetik az isteni jelszót : »legyen világosság!« — í*
