A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

II. Felolvasó ülés

25 megalapítója lett a magyar helvét hitvallású protestáns egyháznak. Dávid Ferencz pedig bátor fellépésével 1566-ban az Isten egységét és háromságát teszi nyilvános vitatkozás tárgyává és szónoklata meggyőző erejével, nagy tudásával megalapítja az unitárius vallást, azt a vallást, melyben egy nagy elme, egy nagy szív, egy prófétai ihlettséggel megáldott lélek kifejezi, hogy milyennek kell lennie a jövő vallásának, hogy az emberiség megtalálja benne jövendőbeli boldogságát. Dávid Ferencz, a 16-ik század egyik elsőrangú vallás-böl­cselője, Luther, Zwingli és Calvinnal bátran egy sorba helyezhető reformátor. Miként Luthert az evangélikus, Zwinglit és Calvint a helvét hitvallás megalapitójaként tiszteli az utókor, úgy fűződik Dávid Ferencz nevéhez az unitárius egyház kiformálódása. Hit­vitáival, szónoklata meggyőző erejével az egy Isten fogalmát nem­csak tisztázni segített, de hitelveiért később martyrhalált is szen­vedett. Nélküle az unitárizmus csak bolygótüzként csillámlott volna fel, de állandóságot alig nyerhetett volna. Csodálatos, tünemény­­szerű fellépésével a szív és értelem vallását teremtette meg, mely Ariustól Serveto Mihály máglyára hurczolásáig nem nyerhetett konkrét alakot, megtestesülést. Örök dicsősége és érdeme szent­egyházunk majdnem negyedfélszázéves fennállása, melyet sem a 17. és 18-ik század bölcsészeti irányzata nem tudott értékétől meg­fosztani, sem az olykor mostoha kormányhatalom megingatni, sem pedig a hitújítást ellenző hierarchiának üldöző keze megsem­misíteni. És csodálatos! Ez a kiváló férfiú, a ki a magyar, de főleg az erdélyi reformáczióra minden fejlődési fokán döntő befolyást gyakorolt; a ki a más országokban üldözött unitárius elveket valló hitrokonokat maga körül egyesíteni tudta; a ki az unitárius egy­háznak alkotmányos biztosítékokat szerzett; a ki nemzetének és az emberiség művelődésének tett elévülhetetlen szolgálatokat; a ki először állította fel a keresztény haladás és művelődés alapigéjét, a hit Isten ajándéka: ezt a messze jövendők előtt értelmi szövét­­nekével irányt szabó férfiút sem az egyháztörténelem, sem a tudo­mányos irodalom még eddig kellő méltatásban nem részesítette-A mig Huss és Luther, Calvin és Melanchton életirói egész biographiai irodalmat teremtettek és eredeti levelezéseiket még életükben összegyűjtötték, újabb és újabb kötetek kiadása vezérli a kutatókat: addig nálunk János Zsigmond erdélyi fejedelem köz­vetlen utódai, a jezsuiták befolyása alatt álló Báthory István és Kristóf fejedelmek mindent elsöpörni engedtek, a mit egy bámu­

Next

/
Oldalképek
Tartalom