Boros György (szerk.): Értesítő a Dávid Ferencz Egylet 1885. augusztus 29-én Kolozsvárt tartott alakuló közgyűléséről - A Dávid Ferencz Egylet kiadványai 1. (Kolozsvár, 1885)
24 fiú iránt. Bizonyára nem. Hanem miután e férfiú, kinek lángszelleme, ékesszólása s fáradhatatlan munkássága nélkül ma aligha Magyarországon unitárius egyház lenne, az ő merész, a Krisztus nem imádását illető tana által magára, a halálra csaknem egyjelentőségü ítéletet, örök fogságot vont, ezzel egyszersmind követőit is egy oly veszély elébe állította, a melyből megszabadulni csak a mester megtagadásával tudtak. Érzem, hogy e nyilatkozatom különösen hangozhatik s vagy Dávid Ferenczre vagy követőire nézve hátrányosnak tetszhetik. Én azonban tisztelettel hajlok meg amannak merészsége előtt szintúgy mint ezeknek eszélyessége előtt. Mert igaz ugyan, hogy a Dávid Ferencz által hirdetett tan vele együtt egyházunkra nézve is csaknem végzetessé vált, de egy oly igazságot hozott napfényre, melyre ma mindnyájan büszkék lehetünk, hogy azt bírjuk. Azt pedig, hogy bírjuk, épen követői eszélyességének köszönhetjük, a kik látva az idők jeleit, szivökbe rejtették az igazságot, hogy azt egy szabadabb korszellem gyermekeinek, nekünk megtarthassák. Bizony sok ily ellentéttel találkoztunk a történelemben. De az isteni gondviselés kezében legtöbbnyire épen az ilyen ellentétek, ellenmondások biztosítják a haladást és fejlődést a szellemi világban hasonlóan a nap és éj egymást felváltó működésének a természet világában. Mi azért csak írjuk bátran egyletünk lobogójára a Dávid Ferencz nevét. Ezzel tartozunk az ő nagy emlékének s hitelődeink szellemének. A mi már az egylet czélját illeti, ez oly határozottan ki van fejezve az alapszabályokban, hogy az bővebb fejtegetést nem igényel. „Az egylet ezélja —- úgy mond a vonatkozó 2. §.— az unitárius kér. vallás, a hit- és erkölcstudomány és neveléstan körébe tartozó elvek és kérdések tisztázása és terjesztése, a kér. vallásos és erkölcsi élet ápolása és emelése.“ A helyett tehát, hogy én az egylet czéljának ismertetésével foglalkoznám, a mire nincs szükség, inkább egy pár ellenvetés megczáfolására szorítkozom, a melyet az egylet megalapítása ellen felhozhatok s felhozatni magam is hallottam. A czél, melyet az egylet maga elébe tűz—mondják némelyek—ugyanaz, a mi az egyháznak is ezélja: mi szükség
