Pethő István: Hiszem az öröklétet. A betemetett kutak. Unitárius egyházi beszédek - Unitárius kereszténység 2. (Budapest, 1935)

Isten kisugározzon magából egy beteges Iéleksugarat, amely soha több, mint rablógyilkos nem lehet és ugyanakkor egy másikat annyira megerősítsen, hogy az a rosszat mindig elkerülhesse s ez az ő egyedüli érdeme volna, melyért ő gazdag jutalmat élvez, mig a másik a poklok tüzében szenved és ezzel végkép befejeződik mindkettő pályafutása. Nem alkothatott az egylényegü Isten önmagából ilyen kétoldalú embervilágot !■■■

A,nap és föld között felhők vannak sokszor. És a napból kiáradó sugarak útja a felhők és a nap közötti távolságon teljesen egyforma. De milyen különböző ez az út a föld és felhők által bezárt levegőrétegben. Az egyik átragyog a felhőréseken és rámosolyog az iskola udvarán boldogan játszó gyermekseregre vagy besüt a kórterem ablakán a haldokló öreg sápadt arcára. A másik napsugár nagyobb szögben indult el és megkerüli a felhőket s végtelen búzamezőket aranyoz be az arató emberek gyönyörűségére. És vannak sugarak, amelyek visszaverődnek a felhők fekete faláról s ilyenkor a földön nagy területeken sok ember ázik, sok van, aki fázik, sok ember pedig az Istent káromolja, mert az idő keresztülhúzta a számitásait.

így van a lélek is. Az Isten közelében minden lélek mosolyog, ragyog és nem ismeri a gonoszt. Amikor az Istentől nagy távolságra kerülnek a lelkek, akkor sok közülük a felhőkön törik meg. így van a jó és a gonosz. így vannak

10