Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

87

tlroz meg: „Én vagyok az úr, és nincsen más Isten kívülem“1), Az egész szentirásban egyetlen hely sincs, a melyet elleneink, Istennek e világos nyilatkozatához ragaszkodó és az ő egységét valló nézeteink ellen, erősségül fel szoktak hozni, hogy azt éppen az ők kritikusaik erőtelen érveknek ne nyilvánítottak volna, sőt az emberi hozzátételektől, becsúsztatásoktól megtisztítva éppen saját érveink közé ue soroztak volna. Ki merné tehát — az úr szavait és őt szemben megtagadva — azt állítani, hogy a szentirás nem „egy Istent“ és nem azon egy Istennek imádását tanítja ? A szentirás világos bizonyítása szerint, valahányszor a zsidók az egy Istentől elpártoltak, ő mindanynyiszor megbüntette, s mindanynyiszor újabb-újabb prófétákat állított elő, a kik azokat az ő egysége eszméjére és imádására viszszavezessék2). Ennélfogva az ő egységének hivése és imádása oly kedves Isten előtt, hogy ő a legkisebb elszakadást ettől, a tőle való elszakadásnak tekintett és tekint. Az Istentől való elszakadás pedig az első lépés a polytheismusra, vagy a pantheismusra. A ki tehát a szentirás egy Istenét megtagadja, vagy megsokasitja, az egyátalában megtagadja és megsokasitja Istent, s öszszetéveszti őt az ő teremtményeivel3). Ez „Isten egységét“, az unitárizmusnak e legfőbb elvét tanította Jézus is , midőn tisztán és határozottan kifejezte , hogy „az atya az egyedüli igazi Isten“4).

Ha tehát, ennek következtében az Isten szoros egysége a szentirás tanitmánya; ha Jézus e tekintetben unitárius szellemben nyilatkozik, akkor az unitárizmus Jézusnak tudománya és eredeti alakja az ő vallásának.

Jézusnak tiszte abból állott, hogy az embereket megjavítsa, Isten■) 5 Móz. 32, 39. Ézsa. 4P, 5. 18. 22. L. 5 Móz. 31, 16. 17. Jós. 24, 19—24. Bír. 2, 12. 10, 6—16. 1 Kir. 11, 33. Jer. 6, 7, 8, 9, 10, 19, 3—15. 3) Fájdalom! a biblia egy Istenét mégis megtagadták a keresztények, mikor hamis tudományukkal a III-dik században az unitárizmus ellen támadtak; megtagadták későbben akkor is, midőn Dávid Ferenczet a dévai börtönbe záratták azért, a mit ö igy ír le — állítólag — fogságában készitett versében:

„Egy Istent tiszteltem, nem hittem hogy három „S hogy idvességemet csak ez egytől várom;

„Ez egynek szentelvén töredékeny éltem „Megsokasitani a teremtőt féltem, —

„És midőn szent hitem tilalmazta, hogy öt „A részre soha sem osztható teremtöt „Három részre oszszim, rettegvén ezennel

„Oszszezavarni a végest végetlennel“. fArchizewsky Sámuel ford. 7—14. sor.) 4) Ján. 17, 3.