Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd
64 Te lehelted belénk az életnek leheletét; a te kezeidben van a mi életünk: te gondoskodói magános és társadalmi életünkről „örök Isten! kinek esztendők nincsenek létedben.“ Tőled száll alá minden jé adomány és tökéletes ajándék; de viszont te bocsátód reánk a szenvedéseket is, hogy megpróbálják szent törvényeid mellett való állhatatosságunkat , s megtisztítsák lelkünket a földi salakoktól. Te Írtad szivünk táblájára amaz erkölcsi törvényt, melyet megtartva és betöltve hozzád hasonlókká lehetünk. Te hoztad el egyházi életünkre a „te jó kedved vidámabb esztendejét“; te hoztál polgári életünkre is „egy jobb kort, mely után buzgó imádság epedett száz-ezrek ajakán.“ Te támasztottál koronként prófétákat Izraeledben , a kik az emberi szivek kemény kőszikláit törve, utat egyengessenek boldogító igazságaid elfogadására, a kik megtartsák népedet a te útaidban, és ígéreted boldog kanaánja felé vezéreljék. Te jelentetted ki, atyánk! Jézus által az örök igaznak, jónak és szépnek elveit, melyeknek sugarainál, fényénél gyermekeid lássák meg életök czélját, s az abból folyó kötelességeket. A te munkád volt, atyánk, Istenünk , hogy midőn a középkor sötét fiai félremagyarázták örök igazságaidat, áltanaikkal lenyűgözték az emberek lelki szabadságát : te tudományos, nagy és szép lelkű embereket állítottál elő, a kik az élet elveit megtisztítsák az emberi találmányoktól; és te állítottál ezek élére egy második szabaditót szolgádban, az akkor országló magyar fejedelemben, s őt is az igazság megismerésére vezetvén, kivitted általa, hogy „birodalmában teljes vallásszabadság legyen.“ A te munkád volt az is, hogy szent vallásunk bajnokai nagy mesterünk tudományát megtisztítván a középkor találmányaitól, s kettős tűzzel és szent lélekkel megkeresztelkedvén , az üldözések viharai és vészei között is „mint a Sión hegye megálltak, s nem ingadoztak.“ Te adtál győzelmet a hit és lelkiismeret szabadságának, melynek szárnyain a hivő lélek és bűnét bánó szív, minden közbenjáró nélkül, egyenesen, közvetlen és szabadon emelkedhetik fel te hozzád. Te adtál győzelmet a tiszta észnek és erkölcsnek; győzelmet a te kijelentésednek általok, hogy a te néped lélekben és igazságban szabadon imádhasson tégedet. De mi — bár szolgáddal szólva: „lelkünk kész is“ — nem tudjuk kibeszélni az áldást, szeretetet, jóságot és kegyelmet, melyet gyermekeidre árasztottál „mindenható Isten, teremtményid édes atyja!“ a mi nyelvünk szivünknek hálatelt érzelmeit teljesen
