Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd

54

ember oly értelemben, mint azt a teremtéskori elnevezés jelzé: teremtő Isten az embert a maga képére d.)

E ponton aztán leomlik a válaszfal, mely Isten és embert egymástól elzárá. A dicső való lényegében tűnik fel; fénye emberre lövel; s azon ember, ki eddig magát sem ismerte s csak bolyongott, magára talál, szivében szent kötelességek támadnak teremtője iránt, melyeknek teljesítésére szabadon hívja lelkiismerete , s teljesitésében a szolgaság keserves viszonya változik át édes atyai és gyermeki viszonynyá, s ő többé nem fél Istenétől; mert a keresztény felvilágosodás az igazság megismertetésében szabaddá tette.

Sem a régi kornak Isten ismertetésében sejditésen alapuló elvei, melyek még egy Plátó, Ciceró vagy Aristhoteles agyában is csak homályos sejtelmek voltak; sem a Mózes törvény-tábláin fénylő törvények és parancsolatok , melyeket mint gyűjteményét a vallásos igazságoknak és első okiratát az isteni kijelentésnek tiszteletben tartunk , nem vezethetők az embert e dicső magaslatig; mert hisz azok is parancsolás és tiltás, Ígéret és fenyegetés szigorú betűivel irvák; s ha külső törvényszerűséget eszközöltek is, de a kebel szent és nemes érzeményeit természeti álmukból tevékenységre nem serkentették; hanem az a tudomány, mely megszelídítette ama magasabb miveltségre számított törvényeket, Istenről és lényegéről, rendeltetésünkről és kötelességeinkről felemelő tanítást adott; az a tudomány, mely menynyei világával a szív setét rejtekeibe behatolt, s ott életre serkentette a legszentebb vágyakat, érzeményeket, s ellenállhatatlanul kényszeritett, hogy az érzékiséget az okosság és lelkiismeret hatalma alatt tartsuk,— az a tudomány megadta az emberiségnek a győzelmi magaslatot a keresztény felvilágosodás által az igazság megismertetésében.

Ezen tudomány h.! a Jézus által hirdetett évangélium, a szeretet örök törvénye.—Ez tüntető fel Istent, mint szerető édes atyát, ki előtt nem szolgaiképp reszketnünk, hanem kihez gyermeki bátorsággal kell közelednünk.— Ez mutatá meg az utat és módot, hogy midőn sírunk, nyögünk és zokogunk a sors mostoha csapásai alatt, kihez és merre kell folyamodnunk.—Ez a bűnei súlyos voltán kesergő léleknek enyhítő szózattal: Isten a megtérő bűnösnek irgalmas, kegyelmes, ki nem akarja egy bűnösnek is elvesztőt, hanem megtérését és életét e.), leikébe égi vigaszt szállít; a szenvedések súlya alatt roskadozónak pedig megnyugtatást küld: Isten a kit szeret, megdorgálja/) Ez a gyarlósága miatt Istenétől eld.) I. Móz. 1, 27. «.) Ezek. 33, 11. /.) Sid. 12, 6.