Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd

49

Oh! mivel adózzunk Atyánk éltünk áldásaiért! mivel adózzunk a kegyelemért, hogy gondviselésed népeid sorsa felett örökfényü csillag vala? hisz tűz-nyelvekkel kellene hirnunk, s egészen szívek és lelkeknek lennünk, hogy áldozatunk, mely ma sorsunkért te hozzád felszáll, jóságodhoz, dicsőségedhez és nagyságodhoz méltó lehessen.

Te hivtad oh Atyánk, az embert a földi lét küzdelmi terére, hogy ott törvényeid szózatára hallgatva' küzdjön, munkáljon és törjön az üdv hazája felé. Te mutogattad az útat választottid által, melyen haladva a jóllét, boldogság vagy a szabadság napja felderülhet, s a szívnek közös óhajtása: „jöjjön el a te országod“ megadva lesz; s midőn földi érdek, és haszon legszentebb czéljaidnak útját állva — igéd világát választottid száján kigúnyolta; midőn a magát megbünhödött szív és lélek sírva és nyögve sötétség pusztáján bolyongott: te magad újra nagynak ismertetőd meg; megmutatád a távol homályban a kegyelem országát, s az Ígéret óráján, az idő teljességében elküldéd a te szent fiadat, ki anynyi ezredéves éjszaka után nappalt derített a népek lelkén; megnyitá az égi útat, a menynyet földre szállító, s az emberiséget veled szent és állandó szövetségbe hozá.

Áldassál oh legfőbb való, enynyi áldásaidért ! áldassál , hogy megtanitál neved imádására, s nekünk a keresztény vallás igazságait kijelentetted. — Oh mert ennek útján kezdettük érezni emberi méltóságunkat, hogy mi képedre vagyunk teremtve, s szabadságra hivatva, mint szabad vagy te, ki belénk lelket adtál.

Atyánk, Istenünk!! megválunk tehát a szenvedélyek- és indulatoktól, s ezentúl lelkűnkben egyedül a te neved tisztelete és félelme ég; a. századokat, melyek sorsunk vezérlésében gondviselésed fény-irásai, új szövetség zálogainak nézzük, s megmaradásra kötelezzük magunkat e boldog szövetségben egész a sír ajtajáig. — Oh legyen is szent e szövetség Atyánk! add, hogy a vallást, melylyel bírunk, a világ semmi csábja és hatalma tőlünk el ne ragadhassa! Mi , ha felkél ellenünk a világ, s hitünk újra próbára tétetik mint egykoron, küzdünk a te nevedben; s ha erőnk lankadoz, hozzád folyamodunk erőnek leikéért, és te légy segítségül oh Atyánk, mert te vagy hitünk és reményünk ingatlan kőszála most és mindörökké. Ámen.

4