Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

IV. Albert János: Úrvacsorai beszéd és imák

47

3.) Szent Isten! Jézusnak szép beszéde: tanuljátok meg én tőlem, hogy én szelid és alázatos vagyok, és találtok nyugodalmat a ti telketeknek: segélj , hogy ha boldogok volnánk is, legyünk alázatosok, s terheink és szenvedéseink súlya alatt is erősitsen a szelid megadás, mint lelkünk jegyesét a Jézust. Ámen.

Utóluia.

Ismét hálára borulunk oh meghálálhatatlan szeretet, ki megsokasitottad rajtunk kegyelmedet legközelebbről e napon, és e szent pillanatban is, midőn feleinkkel együtt lehettünk, s az örök élet kenyerével és italával táplálkozhattunk. Fogadd, oh fogadd hálánkat! Erősíts meg ezentúl is hitünkben s tégy állhatatosokká vallásunk örök igazságainak megtartásában. Taníts emlékezni, hogy ne felejtsük soha e napot, melyen állottunk előtted, s felindult lelkűnkben égjen az áldozat amaz örök tüze , melyet most oltárodon gyújtottunk. S végre bocsáss el megigazulva, hogy tiszta lélekkel szeressünk tégedet és az embereket; s aztán áldj meg minket és minden testvéreinket, hazánkat és anyaszentegyházunkat , adj ezekben földi és menynyei boldogságot. Szent fiad által. Ámen.

Megáldás.

Menjetek el békeséggel Istennek áldottai! Legyetek megáldva testben és lélekben, házatokban és mezeitekben, hazátokban és templomotokban, a földön és a menynyen, most és mindörökké! Ámen.