Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

IV. Albert János: Úrvacsorai beszéd és imák

45

lódi benső, a testinek szellemi jelentőséget tulajdonítson, s mintegy lelket leheljen a testbe , s a képnek erkölcsi igazságot írjon alája, Sokan megháborodtak , — a látványokon, jeleken és csodákon csüngő sokaság nem értve, nem is szeretve az igazságot, hogy a lélek az, mely megelevenít, a test nem használ semmit (Jan. 6, 63.)— a sokaság eloszlott, — alig maradt a tizenkét tanítvány, s ebből is egy áruló:— Jézus látva ezt, igy feddőzik: nemde el akartok-e ti is menni?! felkiálta ekkor a tűzlelkü Péter: Uram! kihez mennénk?— örök életnek beszéde vagyon nálad! A kisértés ama napjain, a kifosztás és üldözés ama sok esztendein sokan elhagyák a zászlót, melyre ez volt felírva: csak egy az Isten! — A szenvedésekben, melyek fájdalmai és könyüi elegek lennének jutalmul és áldásul , a költő szerint : megfogyva bár, de törve nem, élünk még! A szeretet és áldozatkészség, de mindenek felett az isteni gondviselés megtartott! . . .. Háromszáz éves múltúnk után nyíltak meg most az Úrnak kapui, hogy bejöhessünk azokon hálaadással, hogy ünnepet szenteljünk, s vegyük a kenyeret és igyuk a pohárt. Jertek el azért s éldeljük ezeket mindnyájan; de az éldelet szent érzései között érezze lelkünk mindenek felett a hit erejét, s élvezzük szent vallásunk örök igazságait, melyekhez hívek voltak eleink, s hívek maradtunk mi is, kik Jézus tudományáról valljuk: én vágyók az életnek ama kenyere! A ki én hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hiszen én bennem, meg nem szomjuhozik soha.

Mielőtt pedig az asztalhoz jőnénk, imádkozzunk:

Kiölni a.

Leborulunk végtelen kegyelmed székinél oh Isten, s hálát adunk, mielőtt szent fiad asztalához járulnánk! Áldott vagy, -ki lakozol a magasságban, dolgaidért, melyekkel megdicsőitetted nevedet, gondviselésedet és kegyelmedet az emberekhez! Áldott vagy, hogy az élet és idő anynyi viszontagságai, a lelki világ nagy és sok változásai, s az emberek üldözései között is megtartottad vallásunkat, s kezed látogatásait is javunkra fordítottad ! lm ezekért szenteljük ez ünnepet, ezért jöttünk fel az áldozatra! Te áldd meg e napot, te szenteld meg ez asztalt, ezen a kenyeret és a bort, hogy tápláljanak az örök életre, te szenteld meg szíveinket és lelkeinket, hogy hitünk igazságai, s vallásunk szent elveinek követése vezessenek boldogságra. Szent fiad nevében. Ámen.