Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd
41 ország, hanem a földi élet javaihoz s örömeihez való igényt is olykor megtagadták. Hála az igazság lelkének, melyet mint eljövendő „más vigasztalót“ jelzett és jósolt vala Jézus árván maradó tanitványinak, hála a felvilágosodás szellemének, mely már is ködoszlató sugaraival hatalmasan működik a keresztény népek fejében és szivében: érvényre emelvén az örökkévaló igaz evangéliumot, s melynek szirtalapja s a betűk minden ellentmondásainak helyreigazitója a lelkiismeret, a Krisztus leikétől táplált és megvilágított lelkiismeret, ama megígért igazság lelke, mely mig a betű s az arra épített rendszerek elkülönített egymástól a keresztényeket: egyesíti őket azon belátásban, miszerint a hitet egyformásitni s erőszakolni nem lehet, nem szabad; hogy az emberek hite mint nem látható eszmék orgánuma szükségképpen különböző formákban, hitvallásokban nyilatkozik, szükség azért, hogy legyen hitszabadság, legyenek, álljanak fenn különböző hitközségek, egyházak, mint a természet tenyésztő ereje is ezernyi kttlönféleségü virágokat és más lét-alakokat szokott eléhozni — s éppen e különféleségben áll a teremtésnek bámulandó szépsége s jön létre fenséges öszhangzása. Ezt az öszhangot a keresztény egyházak között a szeretet évangélioma, a Krisztus igazi lelke és élete hozza létre, öszszeölelvén egy magasb egységben az Istent bár különböző módokon hivő s imádó, de azért embertársaik iránt egyiránt tiszta, munkás és önfeláldozó szeretette hivatott keresztényeket. A menynyei Atya házában sok hajlékok vannak mint mondá Idvezitőnk: vannak nem csak a túlsó, hanem az innenső világban is. De azért, hogy Krisztus egyháza a különböző felfogású, ízlésű és háztartási! keresztények hajlamaihoz képest örökre sok külön hajlékokra, felekezetekre leend feloszolva: fennállhat köztünk a léleknek, a szeretet szent lelkének egysége a békeségnek kötele által. E szeretetet kezdjük legelsőbben is magunkon s a mieinken gyakorolni , mert úgy kell felebarátinkat szeretni mint magunkat. Szeressük magunkat igaz szellemi szeretettel, mely nem csak érzeleg , s szép szavakban nyilatkozik, hanem a mely hatásban, cselekvésben, áldozásban keresi feladatát, mely építi az Isten országát benn saját lelkében: mert „az Isten országa mibennünk vagyon“, s kifelé a családban, az egyházi és polgári községben, s ennek iskolájában, mely a szebb és nemesebb emberiségnek veteményes kertje, — a társadalom és haza életében,—építi és szépíti az Isten országát a földi és szellemi jóllét előbbre vitelében.
