Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd
37 1773-ban — sőt ezen évnek ugyanazon havában, midőn a legjobbat akaró, de annak kivitelét nem mindig helyes és okos eszközökkel kisérlő szabadelvű II-dik József császár e bérezés kis hazában átázván, az unitáriusok vallásbeli háborgattatását panaszló Ágh István püspökünknek egy audenczia alkalmával imez emlékezetes szavakat mondá: Talán nem ártana , hogy kinek-kinek hagyatnék szabadságában, választaná azt az utat az idvességre, a melyik tetszik. — De hogy is lehet az unitáriusoknak ez üldöztetése, holott az ő vallások is éppen oly recepta, mint a másoké. E legmagasb ajkakról hangzott szavak, melyek az európai polgárosodás e legkeletibb országában is akkor hallattak, eléggé jelzék a nagy terjü hatást, melyet az ángol és franczia bölcsészek által terjesztett eszmék — a melyek lényegileg a keresztény vallásnak saját életeszméi valának — gyakoroltak vala már a társadalomra , úgy hogy az igazság és emberibb gondolkozás fénysugarai elől már ama felsőbb körök sem tudtak vagy akartak többé elzárkózni, a melyek mint munkás néplakta völgyekből kiemelkedő jéghegyek, hideg méltósággal szokták vala fogadni az őket aranyozó napsugárözönt, a nélkül, hogy az alantabb fekvő helyek virulását is eszközölték volna, keblök fagyának termékenyítő vízforrásokká olvadásával. A polgári és vallási szabadságnak az új világban is ez idő tájatt kivívott diadalai, az emberiséget átvillanyozó erővel prófétálák egy jobb kor nyílását, mely után a hitök szabad vallhatásában, Istenök háboritlan imádhatásában keresztény társaiktól még mindig akadályozott keresztény felek opedő szívvel óhajtoznak vala. Ily sokat ígérő szavak s még többel biztató világtörténelmi tényekre következők minálunk is nem soká a tudva levő „türelmi parancs“, mely szabadabb lélekzést hagya azon hitközségeknek , melyek a létezéshez és uralomhoz egyedül igényt tartó egyháztól különböző útját követték az idveziilésnek. S következék most a szabadság eszméinek a franczia forradalomban titáni erőfeszítéssel kitört nagy tüze, melynek hevítő lángja e bérezés hazát is meghatván, lelkes honatyáink a megújult korszak kívánalmaihoz méltóan szent vallásunkat is törvényes jogaiba viszszahelyezni buzgólkodának. Egyházi életünk ekként a korszellem humánusabb iránya s maga az ország törvényhozása által is biztosítva lévén további nyílt erőszaku rendszabályok ellen, nyugodtabban járhatánk el a kötelességek betöltésében , a miket tőlünk mint a földi és menynyei haza polgáraitól hitünk s lelkiismerelíink igényelt. Attól a jogtól sem valánk többé eltartóztatva , hogy hazánk és fejedelmünk iránti hü szolgálatra kész in
