Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd
31 hazának szintén választott magyar királya, a nemes és felvilágult lelkű, sokaktól oly méltatlanul rágalmazott János Zsigmond uralkodása alatt, bátorságos nyugpontot, vagy legalább kevésbbé háborgatott menhelyet talált a magyar szabadság és alkotmányos szellem. Büszke önérzettel pillanthatunk viszsza mi erdélyiekül e szép verőfényes napokra, midőn a szabadságnak, ennek az időtájatt csaknem minden országban hol egész lélekből gyűlölt és üldözött, hol pedig inkább csak szinleg, mint valódilag kedvelt vendégnek tiszta, őszinte fogadásában s becsülésében e kisded bérezés hazánkkal csak az egy, mostan oly szerencsétlen, Lengyelország versenyzett. S miben állott ez őszintébb s tisztább szeretet a rzeformáczió lényeges elve, a hitszabadság, a szabad vizsgálódhatás iránt? Abban, hogy ez országnak gondolkozó fejei, mélyen vallásos férfiai nem ijedtek viszsza a kimondott elvnek észtanilag folyó .következményeitől, a kormány és ország sem tiltotta mint máshol, s a közvélemény sem gátolta a fejlésnek indult hitjavitás szabad folyamatát. Hálásan emlékezik erről a szabadság és igazság nagy bajnoka Dávid Ferencz egyik jeles müvének a dicső királyhoz tett ajánló beszédében : „Az Isten felséged birodalmában pr éd ik á lta t ja vetélkedéssel a Krisztust, és tusakodással és vis z sz av onás által akarja megtisztítani az ő igazs ágát;—hogy egyéb királyoknak és fejedelmeknek intés é r e en n ek út á t meg nem fogta felséged, az Istennek igéjéhez való szeretet és abban való gyönyörködés mivelte,—hogy pedig a világnak szidalmát állhatatos szívvel viselte és hordozta, Istennek kiváltképpen való ajándéka, és a választás magvának meggyökereztetése.“ így történt, hogy a vallásnak más országokban istenkáromlás, sőt istentagadás vádja nélkül nem illethető úgynevezett titkait, csak vakon hinni kellető dogmáit is szabad volt e hazában, különösen e városban vizsgálat s illetőleg bírálat alá venni. Merész vállalkozás mindenesetre hitünk akkori harezosaira nézve: ekként daczolni mintegy különálló szigeti magas kőszálról az európai közvélemény óceánjával, melynek fenyegető hullámai egész e hon határáig elcsapkodtak, midőn az új vallásirány követésétől, mint egyik bajnokunk akkor megjegyzé: „az igazságnak követésétől sokakat elrettentett e világnak közönséges kárhoztatása, és a szidalmas halál, melylyel szokták megölnia jámbor keresztény tanítókat, kik az Úr Istennek igazságát megismerték, és együtt nem akarnak a világgal
