Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd
16 csak az imént ellentmondottak; a katkolikus pápaság helyébe reformált pápaságot akartak behozni. A keresztény emberiség vallásügyi eszmevilága s történetei e pontnál a mi vallásos eszmekörünkkel s történetinkkel érintkeznek. Az unitárizmus — mint fennebb is érintem — egykorú a kereszténységgel, s nem lenne nehéz kimutatni, hogy az első két században, főleg a zsidókból lett keresztények között, ez volt az alapeszme, mely az egyház mezején azután is folyvást szűkebb vagy tágabb körű életet élt. Hisz az ébioniták, sámosátaniak, monarch iánusok, áriániusok, waldiak s mondhatni mindazon felekezetek, melyeket a történetírók egy része ma is — de kellő bírálat s elegendő alap nélkül — a tévtanok vallói közé szoktak sorolni, az unitárizmus egyes hitelveinek, olykor elvrendszerének, hol tisztább, hol homályosabb formái. Megújhodást azonban ez eszmének és elveknek is a reformáczió adott, midőn ennek szabad vizsgálódási elvénél fogva Laelius Socinus megtagadta a szentháromság tanát, s ezzel az unitárizmusnak új alapot vetett, s a régit feltámasztotta halottaiból. De a kor és emberek még ekkor sem voltak elkészülve a merész tanra. Ő és társai nemcsak Olaszhonból, hol első fellépésök történt, kiüzettek, hanem mondhatni egész Európában országról országra jártak szét, keresve a földet, melybe bátor eszméjök magvát elhinthessék ; hajlékot, hol az üldözés elől megvonulhassanak; de egyik ország a másik után űzte el őket; hirdetői közül sokan hamar életöket veszték, mások halálig hontalanul bolyongtak, még másokat börtönbe zártak gyakran oly országokban is, melyek a réformácziót, a hit és lelkiismeret szabadságát zászlóikra tűzték vala. Egyedül az akkor még fennállott Lengyelország fogadta őket testvériesebb indulattal, sőt tanjok ott rövid időre meg is fogamzott; de nem sokára onnan is kiirtatott. A hit és lelkiismeret szabadságának egy új s a szabad gondolkozás igényeinek megfelelő magyarázatot adni, az elméletet a gyakorlattal öszhangzásba hozni: ez a dicsőség a kis Erdélynek jutott, hol egy emelkedett szellemű fejedelem, II. János pártfogása, a lángelméjü Dávid Eerencz ragyogó esze, meggyőző szónoklata s tollának hatalma által sikerült az Isten eszmei s lényi egységének s megoszthatatlanságának hivését, mi az unitárius vallás alapja, nem csak elterjeszteni, hanem azt az általam már idézett 1568-ki t. ez. értelmében biztosítani is. Igen, a bölcsek és vallás-alapitó nagy elméknek az Isten absolut egységét tárgyazó eszméi és tanai, a hitújítás után concret alakot nálunk öltöttek, az unitárius hitelvek legelsöbben Erdély bérczei között kristályosodtak egy élet és fejlődés-képes egészszé.
