Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd
13 I. A hit és lelkiismeret szabadsága k. ai! egyike azon nagy jelentőségű erkölcsi eszméknek, melyek a keresztény vallásban, illetőleg az Ur Jézus tanításaiban nyertek legelőször kifejezést. A ki az evangéliomot, s ebben főleg a názárethi próféta beszédeit figyelemmel olvasta, lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jutott legyen, hogy Jézus a hitet és lelkiismeretet teljesen szabaddá kivánta tenni. 0 az ember benső világát, egyéni gondolkozását, vallásos érzelmeit tiszteletben tartotta, s midőn az ő köntösét illető beteg aszszonynak igy szólott: a te hited megtartott tégedet, ezzel a hit felséges voltát, s az egyénnek a hit tárgyaiban való választási szabadakaratát ismerte el. 0 erőszakhoz, kényszerítéshez nem folyamodott; a meggyőzés s rábírás volt azon szelíd eszköz, melylyel szavainak érvényt kívánt szerezni. Hogyha azért— igy végezte intő beszédét egy alkalommal—ezeket értitek, boldogok lesztek, ha megcselekeszitek azokat. Az idvességet nem kötötte külső formákhoz, még a bűnösöket sem zárta ki a kegyelemből; tanítványai tanították , hogy Isten azt akarja, hogy mindenek megtart a ssanak és az igazság ismeretére jussanak. Valóban, Jézus megérdemli a szabaditó nevet; mert a hitet és lelkiismeretet szabaddá tette. Azonban a szabadság sokkal magasabb eszme, hogysem azt a mindennapi lelkek felfogni s átérteni bírnák. Erről Jézusnak is nem egyszer volt alkalma meggyőződni, midőn ily kérdésekkel ostromolták: Mi az oka, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk: a te tanitványid pedig nem böjtölnek? Szabad-e szombatnapon gyógyítani? Mi az oka, hogy a te tanitványid a régi vén embereknek rendeléseket megrontják, mivelhogy nem mossák meg kezeiket, mikor enni akarnak? Halála után pedig mindjárt zavarba kezdettek jőni a hit tárgyai , háttérbe szorult a lelkiismeret szabadsága , felelevenittettek a külső formaságok és a zsidó szertartások iránti hajlam, miért is a szabadabban gondolkodó elmék kénytelenek voltak azzal szemben, a jéruzsálemi első gyűlésen, kinyilatkoztatni, hogy az ó szövetségi vallásos cselekvényeket Krisztus követőire nézve nem tartják szükségesnek, sőt azokat nyilván a lélek igájának bélyegezték. E nézeteknek adott kifejezést Pál apostol is a galacziabeli gyülekezethez irt levelében, midőn inti őket, hogy a szabadságban, melylyel a Krisztus
