Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VII. Kríza János: Új papok felszentelésekor püspöki beszéd
106 Ennélfogva ha egyházi létezésünk sark-elveitől eltérni nem akarunk, folyvást haladnunk kell előre, lépést tartva a század tisztuló eszméivel, haladnunk • főleg a tudományos mivelődésben, minél czél- és korszerűbb iskolák állításában. Előőrsei voltunk a reformatiónak mi az Istenegység hitének rettenthetlen vallói, azért kellett e veszélylyel járó dicsőségért oly messze előre tolt helyzetünkben oly sokat szenvednünk. Ámde katonadolog a sanyarok, veszélyes bajok kiállása! most békésebb állapotunkban tegyünk legalább annyit meglevő erőnkkel s bátorságunkkal, hogy ne maradozzunk az utócsapatban, hanem igyekezzünk lépést tartani, vagy versenyt futni s harczolni az előhad vitézeivel. Fennállásunk egész történelme s a legújabb nehéz kor is tanúsította, hogy képesek vagyunk saját erőnkön — ha olykor nehéz szükségeket tűrve is — őrhelyeinken megállani, s az eddigelé tanúsított élő hittel, erkölcsi erélylyel s áldozati készségünk fentartásával, a jelenkor kívánalmainak elegettevő léptekkel haladhatunk tovább is. A Ilit és erkölcsi élet mily jelentékeny erőalapjára mutat már ez emlékünnepély létrehozása! a melyben számos világi renden lévő hitfeleink a legnemesb áldozati készséggel vettek részt; ámde e dicsőség terhe oly nagy mértékben nehezedik a ti vállaitokra, aranyostordai és kolozs-dobokai ekklézsiáink és belső embereink, és reád legközelebb ó-tordai anya-ekklézsiánk buzgó gyülekezete! E környékeink ölébe esnek a vallásunk történelmében elhatározó szerepet játszott városok: Kolozsvár, Torda, Gyula-Fej érvár. Ez utóbbi azonban inkább csak egyházi múltúnk régi dicsőségét őrzi az éji homályban, mialatt lionfigond ülte homlokát polgári történelmünk múltjának dicsfénye is körülragyogja. A múltak e fényes emlékei hozták magukkal, hogy az utódok visszaemlékező hálaérzelme oly édes sulylyal nehezedett e két környékre, s főképpen reád, lelki szeretetünk kiváló tárgya, nemes Torda városában virágzó anyaekklézsiánk! Azonban tudjátok ti azt, hogy „a nemesség kötelez“ — a kiválóság, a dicsőség sok kötelmekkel is jár, s Albionban, a világ e legmiveltebb országában, a büszkeség egyik főnemét teszi, ha polgár saját hazájának minél több adót fizet. Én egész vallásközönségünk hálakifejezéseül azt kívánom teljes lelkemből, hogy édes magyar hazánk nemzetgazdászati viszonyainak és saját egyházunk ügyének is jobbrafordultával lehessetek mentül előbb oly virágzó és gyümölcsöző helyzetben, hogy jelenlegi sok rövidségtek s áldozatotok ne csak pótolva legyen, sőt várva várjátok a kínálkozó alkalmat, melyen még hasonló jót tehessetek, s legközelebbről például e tordai középtanodánkat egész testére nézve ép, egészséges karba állíthassátok.
