Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)

6

nemzetünkre és vallásfelekezetünkre is egyaránt. S éppen azért választottam azokat mai beszédem alapjául, hogy párhuzamot vonva hazánk és egyházunk története között, abból a lelkesedésből is, mely most hazánk jövője iránt keblünket eltölti, újabb biztatást és bátorítást nyerjünk magunknak egyházunk jövője iránt is. Béketűréstekkel nem fogok visszaélni. Kérem szives figyelmeteket.

i. Hazánk és egyházunk története, k. ai! sokban hasonlít egymáshoz azoknak már megalapítását illetőleg is. Egy maroknyi néppel jelenik meg Árpád a Kárpátokon s rövid idő alatt megalapítja ezt a szép hazát, melyet Isten bőven megáldott a természet minden kincseivel, a melyekre az embernek szüksége van, nemcsak hogy életét fenntarthassa, hanem hogy szorgalma és ereinek felhasználása által a jólétben és míveltségben a versenyt más népekkel és nemzetekkel kiállhassa és a melyről a költő játszi elragadtatással azt mondja: »Ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta.« De bármiként legyen, a mi szivünk rajongó szeretettel dobog e honért, melynek minden rögéhez annyi szent emlék, egy ezredév csatol. Ragaszkodunk hozzá, mint gyermek az édes-anyához. Nem irigyeljük sem Helvetia hótakart tetőit, sem a Provence-nak daltelt mezőit. Más országoknak a mienket meghaladó nagysága, hatalma és gazdagsága nem veszik el, de még nem is csökkentik a mienknek becsét. Jó és balsorsban hálás szívvel borulunk keblére elzengeni örömünket vagy kisírni bánatunkat. S jól esik tudnunk, hogy itt élnünk, halnunk kell.