Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)
15 a melyeknek szintén oly megragadó és szép példáival találkozunk úgy a múltban hitelődeink, mint a jelenben nem egy hitsorsosunk részéről. Gondoljuk meg, hogy Isten megadja a napfényt, a harmatot és esőcseppeket, hogy a természet örök munkássága meg ne szűnjék; de nekünk kell vetni, ha aratni akarunk és nekünk kell oltani, ha nemes gyümölcsöket akarunk szedni. Isten jóvoltából van hazánk, van egyházunk is, melyekben ma öröme telhetik szivünknek s a melyeknek jövője iránt is a legszebb remények biztatnak. De ha azt akarjuk, hogy örömünk állandó legyen s reményeinkben meg ne csalatkozzunk, kötelességeinket is hűen kell teljesítenünk az egyik, mint a másik iránt. A mi különösen egyházunkat illeti, miután e helyen hivatásszerűen azzal kívánunk és kell is foglalkoznunk, legyünk rajta, hogy mint a hajós a kedvező szelek hívására felvonja a vitorlákat: használjuk fel mi is a kedvező szellemárt egyházunk kicsiny hajójának érdekében. Mert bármiként vélekedjenek az emberek a jövő vallásáról, erős a meggyőződésem, hogy annak legtöbb elemét ez idő szerint legalább a mi egyszerű vallásunkban lehet föltalálni. Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy tehát az egész világ unitáriussá lesz; hiszen lám, kereszténynyé sem tudtuk tenni 2000 év alatt sem az emberiséget. De nem hiszem, hogy csalódnám, ha azt állítom, hogy tényleg most is sokkal több unitárius van, mint a hányat névtárainkban ki tudunk mutatni és számba tudunk venni. Mint az Ur Jézusnak meghitt tanítványain kívül titkos tanítványai is számosán voltak: úgy számosán vannak,
