Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)
10 szélednek a nyájnak juhai. (Máté 26: 31.) Mert a Dávid Ferencz elítéltetése még súlyosabb következményű volt egyházunkra nézve a János Zsigmond halálánál is, amennyiben ezzel csak egy ékköve tört ki egyházunk szép épületének, mig amazzal maga az épület is megrendült s csak a legnagyobb bölcseségnek sikerült azt az összeomlástól megmenteni és biztosítani. De megmentetett és biztosíttatott, habár törésekkel és szakadásokkal is, a melyek között egyfelől a magyarországi egyházközségeknek az erdélyiektől teljes elszakadása s később megsemmisülése, másíelől a Dávid Ferencz által képviselt szabadelvű iránynak egy időre legalább megfojtása egyaránt érzékenyen sújtották egyházunkat. Azonban jött most a szombatosság, egyházunkra nézve egy valódi tatárjárás, a mely ismét számos egyházközségünket elsodorta. Nem kívánom igazolni ezt a vallási irányt, sem üldözőinek nyugalmát nem czélom háborítani. De lehetetlen sajnálattal nem emlékeznem meg arról az eljárásról, melyet a szombatosokkal szemben a lelkiismeret szabadságának szószólói, a protestáns fejedelmek is igénybe vettek, valóságos hitnyomozó-székeket állítván fel ezeknek kifürkészésére. S miután a szombatosok csakugyan leginkább a mi egyházközségeinkben voltak elterjedve, ezeknek tagjai estek legnagyobb számmal a hitnyomozó-szék áldozataiul; a mig nagy nehezen sikerűit ezt a csapást is elhárítani egyházunkról az örökre emlékezetes deési egyezkedés által, melyben egyházunk törvényes jogai ismét elismertettek és biztosítattak. Ezen csapások következtében megfogyva bár, de 2*
