Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)

7

Ily gyors, mondhatni tüneményszerű volt az a hódítás is, a melyet Dávid Ferencz néhány társával a hit birodalmában kivívott. Kolozsvári templomunk mellett kegyelettel őrizzük azt a nagy kerek követ, a melyről a gyulafejérvári hitvitáról 1566-ban hazaérkezett plebánus a Torda-utcza szegletén az egyszemélyü Istent hirdeté az ő fogadására egybegyűlt népnek s ez kedvelt szónokának beszédétől elragadtatva, vállain vivé be a piaczi templomba, mely innen kezdve másfélszáz éven át e hitnek volt világító fáklyája s csakhamar Erdély bérczein és völgyein mindenfelé szétterjeszté világító sugarait, úgy, hogy 1568-ban, tehát alig két évre egyházunk már meg lön alapítva, élén Dávid Ferenczczel, mint első püspökünkkel s kebelében nem kisebb személylyel, mint magával az uralkodó fejedelemmel, János Zsigmond koronás királylyal s az akkori erdélyi családok szine-javával. De kihatott az új hiteszme Erdély határain messze túl vagy mondjuk innen, Felső-Magyarországra, a nagy magyar alföldre és az ősz Duna mentére is. Mint pásztortűz az éj sötétében egymásután különböző helyeken fellobban: úgy lobbant fel az unitárius hiteszme fénye is szerteszét a hazában mindenfelé. S különösen hazánk déli részében, a Bánátban Kárádi Pál által kitűzött lobogó alatt, számos egyházközségnek lön éltető napja, a melyek közül a Pécs városi egyházközség emlékét nemcsak iskolája tartotta fenn a i6dk évszázból, hanem papjának, Válaszúti Györgynek, e második Dávid Ferencznek Skariczával folytatott hitvitája is, a mely ma is egyike e kor legbecsesebb vallástörténelmi emlékeinek.