Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
8)5 czélból, mint épen előtte, ki azon óra alatt tetszése szerinti úr a lelkek fölött. De még azért is föl kell használnia a társadalmi napi kérdéseket, mert azok bő anyagot szolgáltatnak szónoklataihoz, változatosságot hoznak a szószékre s a vallá: szolgáját közöttünk, velünk és értünk élő és érző lénynyé teszik, miáltal az egyház befolyásban, tekintélyben, hatalomban emelkedik s a vallás kibontakozik az elméletek és a korszerűségűket vesztett hitviták mystikus ködéből s élő kútforrása lesz az emberiségnek, mely lelki szomjának enyhítésére napi szükségletté válik. A mely pap ellenkezőleg fogná fel hivatását, az lehet képzett theologus, hitbuzgó lélek, de korának és az életnek igényei előtte ismeretlenek, mert a szükséges igét prédikálni kell alkalmas és alkalmatlan időben s még a háztetőken is Neki a közmorál hivatott őrének kell magát tekintenie, ki maga is igazsággal felfegyverkezve minket arra kényszerít, hogy a családi és társadalmi kötelességek általános elvei egyéni elveinkké váljanak s összes ténykedésünk, még gondolkozásunk és érzésünk is szabályozó hatásuk alatt álljon. Óvakodnia kell azonban bárminemű — s különösen politikai pártviszályokba vegyülni, mert személyének és állásának mindenek bizalmát és tiszteletét birnia kell. Neki kell azon nyugalmas szigetnek lennie, melyen a tenger vészteljes háborgásai között is kikötni lehessen. Őt sem a vádló, sem a vádlott szerepe nem illeti, hanem egyedül a biróé, a kinek egyik kezében az Ítélet, a másikban a felmentés joga van. Különben is tudjuk, hogy a politikai szenvedélyek néha mennyire féket vesztenek s mily kíméletlenül sodornak és iszapolnak el mindent, a mi útjokba kerül. A palástot ily veszélynek kitenni nem szabad. S mit mondjunk a lelkész nemzeti, hazafiui feladatairól ? . . . 6*
