Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások

48 Fájdalom, mi nem kereshetjük fel őket oly gyak­ran, kivált az amerikai hit rokonain kát. A mi hazánkat az Oczeán választ el tőlük, mi szárazföldi lakók szokatlanok vagyunk a tengeri átá­zásra, csak szívünk vonz oda, de vágyaink teljesülését akadályozza az arra vállalkozó egyéneink csekély száma és anyagi erőnk. Annál jobban esik nekünk, hogy ők — ennek da­­ezára — gyakran felkeresnek bennünket, többen reszt­vettek egyházi gyűléseinken, úgy ünnepélyeinken, be­utazták az erdélyi részt és a székelyföldet, megismerve egyházi é etünket, minket barátságukra méltóknak ta­láltak, egyúttal átlátva gyengeségünket, segítettek és az által erősítettek is. Az 1873-iki bécsi világkiállítás alkalmával F r e t­­well János, Hale Eduárd bostoni lelkész és South­­wick Emma Pestre lejővén, egyházi főtanácsunk kül­dötteivel egy értekezletet tartottak az iránt, hogy minő módon lehetne itten egy unitárius egyházat megalapítani és templomot építeni. A fiók-egyház 1876-ban meg is alakult. Majd az 1880-ban tartott egyházi gyűlésből egy emlékirat külde­tett az angol-amerikai hitrokonainkhoz, melyben a fő­városban állandó papság, anyaegyház és templom léte­sítésének szükségessége lett alaposan megírva. Erre megkezdődtek az angol és amerikai társulat­tal a tárgyalások, melynek 1881-ben eredménye lett a budapesti fiók-egyháznak anyaegyházzá emelése. A belső megerősödés hathatós tényezője Budapest fővárosának azon nagylelkű ténye, mely egy értékes te­lek adományozásában nyilvánult. Ez által örök hálára köteleztek le bennünket, mert e nélkül alig létesülhetett volna templomépületünk. Nem csekély fáradságot és áldozatot hoztak a bu­dapesti egyházunk kebli tanácsainak tagjai, úgy egyesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom