Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
48 Fájdalom, mi nem kereshetjük fel őket oly gyakran, kivált az amerikai hit rokonain kát. A mi hazánkat az Oczeán választ el tőlük, mi szárazföldi lakók szokatlanok vagyunk a tengeri átázásra, csak szívünk vonz oda, de vágyaink teljesülését akadályozza az arra vállalkozó egyéneink csekély száma és anyagi erőnk. Annál jobban esik nekünk, hogy ők — ennek daezára — gyakran felkeresnek bennünket, többen resztvettek egyházi gyűléseinken, úgy ünnepélyeinken, beutazták az erdélyi részt és a székelyföldet, megismerve egyházi é etünket, minket barátságukra méltóknak találtak, egyúttal átlátva gyengeségünket, segítettek és az által erősítettek is. Az 1873-iki bécsi világkiállítás alkalmával F r e twell János, Hale Eduárd bostoni lelkész és Southwick Emma Pestre lejővén, egyházi főtanácsunk küldötteivel egy értekezletet tartottak az iránt, hogy minő módon lehetne itten egy unitárius egyházat megalapítani és templomot építeni. A fiók-egyház 1876-ban meg is alakult. Majd az 1880-ban tartott egyházi gyűlésből egy emlékirat küldetett az angol-amerikai hitrokonainkhoz, melyben a fővárosban állandó papság, anyaegyház és templom létesítésének szükségessége lett alaposan megírva. Erre megkezdődtek az angol és amerikai társulattal a tárgyalások, melynek 1881-ben eredménye lett a budapesti fiók-egyháznak anyaegyházzá emelése. A belső megerősödés hathatós tényezője Budapest fővárosának azon nagylelkű ténye, mely egy értékes telek adományozásában nyilvánult. Ez által örök hálára köteleztek le bennünket, mert e nélkül alig létesülhetett volna templomépületünk. Nem csekély fáradságot és áldozatot hoztak a budapesti egyházunk kebli tanácsainak tagjai, úgy egyesek
