Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
46 ban szakított meg. Ki 1846 és 1847-ik években a göttingeni akadémián lévén, ott egy angol unitárius ifiuval megismerkedett, kinek kedvéért Londonba ment és több ottani unitáriussal megismerkedett. — Eljárt azoknak gyűléseikbe és a manchesteri ne w-c o 11 e g e tanárait hallgatta. Beútazta Skócziát, prédikált angolul ott és Londonban. Haza jővén először vetette fel azon gondolatot, hogy Londonba kellene az unitárius tanár-papjaink kiképzését befejezni. És e gondolat 1859-ben csakugyan testet is öltött magára, a mikor is Stein hal bizottsági tag a londoni nagygyűlésen azon indítványát terjesztette elé, mely szerint óhajtandó lenne, hogy két erdélyi unitárius ifin az említett akadémián tanulhatná a theologiát két éven át, melyre az angol és erdélyi unitáriusok is évente 100—100 font sterlinget adnának s az ifiak ott végezvén, őket más rendbéli váltsa fel. Az első, ki az angolok alapítványi segélyét 1860— 1862-ki években élvezte, Simán Domokos — jeles theologusunk — volt, utánna többen élvezték s élvezik jelesebb ifiaink közül ezen alapítvány jótéteményét. Sajnos, hogy egyházunk nem bírván megszavazni e czimen évenkint a 100 font sterlinget, az alapítvány csak egy ifiura lépett életbe, a kinek az évi 100 font sterlinget segélykép teljesen angol hitrokonaink adják. Az 1882-ik évben tartott londoni nagy gyűlésen elhatároztatott a két évet háromra terjeszteni, í'őkép az angol nyelv alaposabb elsajátításáért, melyet egyházi főtanácsunk is elfogadott. Ezen alapítvány üdvös hatása nem csekély jelentőségű, mert ez teszi lehetővé nemcsak ifiainknak magasabb kiképzését, de megszilárdítja azon összeköttetést, mely a két ország egymástól távol álló, de együtt érző hitrokonok közt létrejött. Sőt folytonosan fentartja és fokozza az egymás iránti szeretetet és becsülést. Az angol unitáriusokkal való viszonyunk bensőbbé
