Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Válaszok
81 között; homlokán dicső szabadság és remény s előtte még dicsőségesebb jövő. De még egy másik nemzet is képviselve van itten. Nagy örömömre szolgált hallani ma angol testvéreinket. Anglia, Amerika és Magyarország, mindenik külön írt be egy-egy fényes lapot a vallásszabadság történelmébe. Mindeniknek meg volt a lelkiismeret szabadságáért a maga martyrja és diadala. A mi chikágói kiállításunkon az egyik diadalíven a következő felírat volt: „A vallásos türelem az utolsó négyszáz évnek a legnagyobb vívmánya.“ Anglia, Magyarország és Amerika mindig kiváló védelmezői voltak a fenséges elvnek. A mi mai összejövetelünk legnagyobb bizonyossága és diadala a vallásszabadságnak. Azért gyűltünk össze, hogy tanúbizonyságot tegyünk egy olyan hitformáért, a melyet nagyon sokszor félreértettek s a melynek követői sok szemrehányásnak és üldöztetésnek lettek, voltak kitéve. A humánus tudományok, a politikai szabadság elterjedésével a mi helyzetünk mind kedvezőbbre fordult s ügyünk mind eredményteljesebb. Nekünk nem kell félnünk a modern eszmétől, nincs mit félnünk a tudomány fejlődésétől vagy a népnevelés előhaladásától. Valójában mi úgy hisszük, hogy a mi fogalmunk a keresztény vallásról inkább talál rokonszenvre az új korszak részéről és erre inkább is van jogosítva, mint bármely hitfelekezet, hogy kifejezője legyen a XIX., sőt a XX-ik század eszméinek. Azért mi e nemzetközi konferenczián nem egy bigott, szűk látkörű felekezet szellemének vagyunk a kifejezői, képviselői, hanem azt hisszük, hogy a mi unitárius testvériségünk, hitelvünk Londonban, Bostonban vagy Budapesten összhangzatban van e bámulatos korral. A jelenkor minden gondolata az egyetemes testvériség megalapítására irányul, az isteni Krisztus teljesebb ismerésére, az emberiség felemelésére és egy ideálisabb
