Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Válaszok

29

leg fogadásban részesítették. Én önöknek az ő Szívből jövő üdvözletüket és testvéri szeretőtöket hoztam. Előttem Magyarország mindig egy lelkesítő és szent név volt. Már gyermekkorom óta hozzászoktam ama kimagyarázhatatlan lelkesüléshez, mely Boston utczáit mint villamos áram keresztül járta, mikor az én szülővárosom fogadta az önök halhatatlan nagy hazafiát Channingnek, Parkernek, Emmersonnak és Longfellownak a barátját — a szabadságnak barátját, a csodálatraméltó Kossuth Lajost. Ez alkalommal, mikor meglátogatom az önök szép országát, gyermekkori álmaim megvalósulását látom. Ámbár, mint útazó, messze oiszágból jövök, de mégis teljesen otthon érzem magamat önök között, mert az önök honfitársai, épen mint az enyémek, azzal a dicső munkával foglalkoznak, hogy ‘egy nemzetet a XIX. évszázad legfelvilágosodottabb haladásával összhangzatba hozzák.

Én úgy jöttem Magyarországba, mint a regényesség, a lovagiasság és zene hazájába, a mely szép öreg korát ünnepli ezredéves ünnepével. S ime mit találok? Azt találom, hogy Budapest, az önök ragyogó fővárosa a legmodernebb, sőt legyen szabad azt mondanom, hogy a legamerikaiasabb város az európai városok között. Én a halhatatlan múlt emlékeivel jöttem ide és ebben a gyönyörű városban a 19-ik, — nem! a 20-ik század megvalósít!ását látom.

Önök a tiszteletreméltó korukkal tiszteletet és becsülést érdemelnek, követelnek, a melyet az amerikai mindig elsimer az iránt, a mi ős, régi. Önök az erőteljes, rohamos, ifjú nemzeti életükkel, áldozatkészségükkel a tudomány és művészet minden ágában bámulatba ejtik még az amerikait is, a ki talán azt hitte, hogy az ő országa az egyedüli minden más felett, mely jövőért lelkesül s nem múlt dicsőségein és diadalmain mereng.

E tekintetben tehát, mint sok másban, Amerika és Magyarország hasonlítanak egymáshoz Mindkettő bízó-