Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Üdvözletek
2b II. Székely ferenez budapesti gondnok üdvözlete a külföldi képviselőkhez. Mélyen tisztelt angol és amerikai hitrokonaink! Engedjék meg nekem, mint a budapesti unitárius egyházközség ez idő szerinti világi képviselőjének, hogy a jelen ünnepélyes alkalommal egyházközségünk nevében külön is üdvözölhessem önöket; mert — habár egy szívvel-lélekkel csatlakozunk ahhoz, a miket a magyarországi unitárius egyház főgondnoka a mi nevünkben is elmondott — a budapesti egyházközségnek még külön mondanivalója is van. Mi lehetne ez más, mint hálatelt szívünk megnyilatkozása mindazon jókért, melyekben az angol és ámerikai unitárius társulatok hitbuzgósága és áldozatkészsége különösen a budapesti unitárius egyházközség megalapítása és fentartása körül részesített. Hiszen Anglia nevelte nekünk legkiválóbb egyházi férfiainkat, közöttük első lelkészünket, Derzsi Károlyt, kiknek missionáriusi buzgósága és tevékenysége nélkül egyházközségünk 14 év előtt meg nem alakulhatott volna; Anglia és Amerika évi segélye teremtette meg és tartotta fenn azt az alapot is, melyen budapesti egyházközségünk nemcsak a fővárosban, de vidékén is tényleg megalakult és eddig fejlődött. Channing, Martineau, Parker, Freeman (dark, Hale, valamint Anglia és Amerika más jelesei szolgáltatták azokat a mély vallási buzgóságtól és egyúttal a legnagyobb felvilágosodás szellemétől áthatott müveket, melyeknek tanulmányozása Derzsi szónoklatainak oly nagy hatást kölcsönzött ; azokat a műveket, melyeknek részleges lefordításával és az Unitárius kis Könyvtárban kiadásával, budapesti egyházközségünk vidéki híveinek is megbecsülhetetlen lelki táplálékot nyújtott; s a melyektől reméljük, hogy érdemes új lelkészünk, Gál Mik-
